Századok – 1932

Történeti irodalom - Forbát Eugen: Die Geschichte des Handels und des Pressburger Handelsstandes im XVIII. Jahrhundert. Ism.: Paulinyi Oszkár 341

történeti irodalom. 343 érdekében. A függelékben a céh 1699—1800 években fölvett tagjainak lajstromát kapjuk. Ezekből az adatokból mindenesetre megállapíthatjuk, hogy Pozsony XVIII. századi kereskedőrendjét még teljességgel a középkorra visszanyúló városgazdaság mentalitása hatja át. Az a gazdasági szellem, amely kifelé az egyes városközösségek jogilag megállapított vagy akár csak de facto biztosított hatalmi körén kívül, az idegenekkel szemben a maga tagjainak teljesen szabad kezet enged, viszont befelé, a saját hatalmi körén belül az idegenek gazdasági tevékenységét a lehetőséghez képest, de mentől nagyobb mértékben korlátozni kívánja és a maga tagjaira nézve is a szabad verseny kizárásával a megkötöttség elvét képviseli, azzal a céllal, hogy az egyes foglalkozási ágakon belül a város minden polgára számára a megélhetésnek azonos föltételeit biztosítsa. Ugyanakkor azonban látjuk azt is, hogy a viszonyok alakulása már nálunk is teljesen aláásta a városgazdaság önállóságának tárgyi alapjait. Míg azonban nyugaton ez a fejlődés a külső tényezők (a város autonómiájának egyre nagyobb megszorítása az államhatalom részéről, az utóbbi céltudatos s az ország egyetemes érdekeit néző gazdasági politikájának kibontakozása) mellett jelentékeny részben a városgazdaság keretein belül földuzzadt gazdasági erők (a nagyarányú belső vagyonképződés, ennek nyomán a nagy ipari üzemek, a hivatásos és specializálódott — a kiskereskedelemtől félrevonuló — nagykereskedelem kialakulása) feszítő hatásának eredménye, nálunk az csak a külső tényezők hatásával magyarázható. Az alsóausztriai kereskedelemnek (Bécsújhely, Bécs, Hainburg) a bécsi kormány már a XVII. század folyamán egyoldalú kiváltságokat biztosít Magyarországon a magyar kereskedelem rovására. A nemesi birtok, főként pedig a nagybirtok oltalma alatt a zsidóság egyre nagyobb számban telepedik le az ország területén. A török békeszerződésekben biztosított mozgási szabadság és vámkedvezmények nyomán a balkáni kereskedőelem, a rácok és „görögök" tömegesen lepik el az országot. S ezek a mozgékony, alacsonyabb műveltségüknél s ebből folyó igénytelen életmódjuknál fogva különben is veszedelmesen versenyképes elemek a földesúri védelem alatt szabadon űzött házaló tevékenységükkel nemcsak a vidéket, a falut hódítják el a polgári kereskedelemtől s nemcsak a vásárokon sújtják érzékenyen konkurrenciájukkal, hanem annak boldogulását még legsajátosabb területén, a városokon belül is veszélyeztetik. Hiába tiltják a polgári kereskedőelem kiváltságai és a város szabályrendeletei az idegenek kereskedését a vásárok idején kívül, a városban nagy számmal élő nemesség és egyházi személyek kiváltságainak kihasználásával a zsidó és rác, örmény és görög házaló könnyen megtalálja módját, hogy árujával a vásárokon kívül is bejusson a városba, hol a tilalmak kijátszása született leleményessége és skrupulust nem ismerő lelkisége számára már nem feladat. (Másik rendes módja az áruk bevitelének, hogy a vásárok alkalmával visszahagyják