Századok – 1932

Történeti irodalom - Isbert Otto Albrecht: Das südwestliche ungarische Mittelgebirge. Ism.: Mályusz Elemér 329

332 történeti irodalom. tért nyert a magyarság mellett a gazdasági életben, ha vagyonosodott, ennek oka, szerinte, a „sváb hangyaszorgalom", a telepesek „munkás szelleme és békés természete" (134. 1.), hűen a mai közfelfogásban megrögződött, mondhatni : romantikus képhez, amely nem tünteti fel az okok szövedékében a legvégsőt. Bár Polánynál (134. 1.) felemlíti, hogy a református magyar lakosság azért hagyta el a falut és vándorolt el Tapolcafőre, mert 1761-ben templomát az árvíz elpusztította és nem kapott engedélyt az újraépítésre s bár 146. 1. jegyzetben idézi gr. Esterházy József életrajzából a XVIII. századi kolonizátori tevékenységre jellemző mondatot, hogy 1745-ben elűzte Bayból és Környéről a reformátusokat, helyükbe mosonmegyei katolikusokat telepítve, mégis egyébként figyelmen kívül hagyja, hogy a vallási szempont mennyire befolyásolta a XVIII. századi nagybirtokosok gondolkozását és eljárását. Mennyire más színben tűnik fel egyszerre a régi magyar lakosság és a betelepülő németség gazdasági ereje, ha elolvassuk azt a lesújtó ítéletet, amelyet a XVIII. századi magyar barokk tipikus képviselőjének, Padányi Bíró Márton veszprémi püspöknek a kolonizációs munkájáról a saját ügyésze mondott ! Beck ügyvéd kénytelen volt egyenesen a kancellárhoz fordulni és bizalmasan felhívni figyelmét, hogy a püspök tönkreteszi az uradalmat, mert a régi jómódú, tehetős protestáns jobbágyokat kibecsüli földjeikből, házaikból, úgy hogy ezek javaikat elvesztegetve, kénytelenek elvándorolni s akkor helyükbe teljesen szegény külföldieket hozat, akik pl. Rendeken az erdőben rablógazdálkodást űzve, szénégetésből szegényesen éldegélnek s olyan házakban laknak, hogy azokat a szél könynyen elragadhatja ; máshol pedig a protestáns jobbágyok, minthogy7 leégett házaik felépítéséhez nem kaptak segítséget, kénytelenek voltak, szőlőiket is elhagyva, eltávozni s ekkor utánuk „szolgarendű és bevándorló személyek" telepedtek meg. (Hornig K. : Padányi Bíró Márton veszprémi püspök naplója. Veszprém, 1903. 136., 200.1.) Az ügyész szavaiból az derül ki, hogy a magyar jobbágy a veszprémi uradalomban gazdaságilag felette állott a bevándoroltnak. A jobbágy neve Beck levelében „optimus hospes", a német bevándorlóké „miserrima gens" s ha azután szerepük felcserélődött, a változásnak az előidézői közé helyesebb az eddigi sablonos „német szorgalom" és „magyar individualizmus" helyébe a XVIII. századi barokk világnézetet állítani. Az elmondottak alapján azt hisszük, hogy a Berénden végbemenő alakulást is az eddigitől eltérően kell magyaráznunk. Itt Isbert szerint (134. 1.) a református magyarok száma a XVIII. században egyre csökkent, úgyhogy 1756-ban eladták a németeknek iskolájukat és tanítói lakásukat. Az efféle „eladás", mint a XVIII. századi tömérdek más esetből tudjuk, korántsem jelentett mindig békés és önkéntes folyamatot. A helytartótanács sokszor alaki okokból, ürügyekkel is beérve vagy kifejezetten büntetésből szüntette meg a protestáns vallásgyakorlatot és iskolázást s nem azért, mintha a protestánsok száma elfogyott