Századok – 1932
Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261
286 joó tibor. nálni. A régi magyar nyelvben ugyanis a „történet" a véletlen esetet jelentette, azt, ami történik velünk, amit nem mi cselekszünk.1 Még Zrínyi is ebben az értelemben alkalmazza. Újság, hirtelen, váratlan történet és a „történet" jelző nélkül egy jelentésűek nála, sőt az oktalan szeszélyt is jelenti a „történetből" cselekvés.2 És bár ő még a „históriát" használja a „res gestae" megjelölésére is, lényegeként a küzdelmes életében annyiszor tapasztalhatott váratlan, véletlen „történet" hatalmát tekinti és alapproblémája ennek a ténye. „A legnehezebb matéria, akin életemnek folyásában törődtem, és . . . ebből is csináltam symbolumot magamnak", írja.3 A sors ez, a szerencse és a fátum. Ε fogalmak körül némi bizonytalanság tapasztalható irataiban. A végzetet mai tudásunk szerint az okszerűséggel azonosítjuk, s e tétel első fogalmazását Campanellánál találjuk : „Eatum est series causarum". Ilyen racionális felfogásnak a nyoma sincs Zrínyinél. (5 is érez a sorsszerűségben valami teleologikumot. Hiszen már magában a sorsszerűség tényének a megállapításában az emberen és a racionális belátáson teljesen kívülfekvő és számunkra megérthetetlen, rejtett, ismeretlen eredetű motiváltság ténye ismertetik el. Zrínyinél e fogalom egészen mitikus színezetű. A politeizmus halovány nyoma kísért benne. A fátum számára valami másíthatatlan, eleve elrendelt, egyetemes, préekszisztenciális élettervet jelent : méltóságos komor súllyal lép fel, s képzeletében sohasem személyesíttetik meg olyan elevenséggel, mint a másik fogalom, a szerencse, mely a Zrínyiászban lépten-nyomon megjelenik, a vitézek szólnak hozzá, vitatkoznak vele. Ezt a latin „fortuna", sőt „Fortuna" fordításaként vagy azzal váltakozva használja. Az események közvetlen misztikus mozgatóját ismeri fel benne, de a fátum alárendeltjének látszik, s azzal ellentétben a pillanatnyiság, alkalmiság, változékonyság, következetlen szeszélyesség jellemzi. Használja a véletelen szinonimájaként is. Ez alakítja az eseményeket kedvezően vagy kedvezőtlenül. Az így létrejött kedvező állapot megjelölésére is alkalmazza Zrínyi a szerencse szót, a kedvezőtlent pedig szerencsétlenségnek nevezi. A szerencse fölött áll a fátum, az magyarázná ténykedéseit, ha megismerhetnők ; a szerencse és szerencsétlenség a végzet terve szerint alakul.4 1 Magyar Nyelvtörténeti Szótár III. 766. 1. 2 Hadtud. m. 339., 346., 360., 218. 11. Zrínyiász IV. 81. 3 Hadtud. m. 221. 1. 4 A szerencséről lásd Hadtud. m. 148., 152—153., 165., 220.,
