Századok – 1932
Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261
266 joó tibor. akció folyamán, mely teremtés, nem pedig titkon belopózó hatások mechanikus reprodukciója. A hatást, az' átvételt mindig benső megfelelés, alkati azonosság engedi meg. Benső megfelelés nélkül a külső viszonyok azonossága sem elegendő. És mennél nagyobb emberről, erősebb egyéniségről van szó, annál magasabb a feszültség, keményebb a harc a szubjektív és objektív szellem között. Ez a harc maga a fejlődés és így legtöbbnyire titkon zajlik le. Csak abban a szerencsés esetben szemlélhetjük, ha menetéről feljegyzések maradtak ránk. De a feszültség sohasam oldódik fel végkép, s a kész személyiségben is megpillantható. A história igazi szintetikus eljárása, mely a történeti individualitást a maga történeti mivoltában szemlélteti és érteti meg, abban áll, hogy felfedi az individuális forma minden forrását és azt, hogy ezek az elemek miért és hogyan kerültek össze és rendeződtek el abban a struktúrában, mely alapjaiban, körvonalaiban már az egyén eredeti alkatában adva van, hogyan és mivé gazdagították ezt az alkatot, miként fejlesztették azzá a formává, mely előttünk áll. Vagyis : miután minden történeti individualitás külső és belső tényezők szintézise, a históriai vizsgálatnak éppen ennek a szintézisnek a tényét kell lelepleznie, megmagyaráznia, megértetnie. Sem az aprószeres hatáselemzés, sem a rövid úton típusba való sorozás nem teljesíti e feladatot, csupán állomásai a teljes megismerésnek. Régi logikai törvény, hogy a meghatározáshoz a genus proximum mellé a differentia specifica is szükséges. Ez a szintetikus eljárás azonban eszközül használja az analízis egy faját, mely nem boncolás, nem preparálja élettelen ízekre az eleven testet, hanem röntgen-sugárhoz hasonlítható, mely az élő szervezet rejtekébe hatol és azon érintetlenségében tárja elénk életműködését.1 Zrínyi műveivel foglalkozó számos nagybecsű tanulmány szinte minden leírt mondatáról megállapította forrását, ez azonban nem visz bennünket el személyisége igazi 1 V. ö. Joó T. : A történetfilozófia feladata és Emst Troeltsch elmélete. Acta Litterarum ac Scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Josephinae. Sectio philosophica. Tom. IV. Fase. 1. Szeged, 1931. 19.1. Ε. Spranger szerint minden individuális életet a következő négy tényező együtthatásából érthetünk meg : diszpozíció, benső fejlődés, természeti-szellemi környezet, külső sors. És nyomban figyelmeztet, hogy e faktorok csak a gondolatban izolálhatok, a valóságban annyira össze vannak fonódva, hogy csak igen nehezen különíthetők el egymástól. Lebensformen 6. kiadás, 400. 1. A megértésről lásd ugyanott 410. s köv. 11.