Századok – 1932

Értekezések - JOÓ TIBOR: Zrínyi történetszemlélete és a barokk 261

Zrínyi történetszemlélete és a barokk. Mielőtt szorosan vett tárgyunkra térnénk, általános természetű fejtegetéseket kell előrebocsátanunk. Tudjuk s magunknak sem szolgál megelégedésünkre, hogy ez a bevezetés kissé hosszúra fog nyúlni. De úgy véljük, hogy a tárgy és a követendő módszer megkívánja a tisztázást és igazolást, bizonyos előmunkálatok hiánya pedig egyenesen kényszerít rá. Tanulmányunknak demonstrálnia kell, legalább is szándékunk szerint, elméleti belátásokat, melyek maguk is az empirikus kutatás folyamán világosodtak meg, de a demonstráció eredményessége megkívánja előzetes bemutatásukat. Manapság, amikor a história műhelye módszertani vitáktól hangos, új és új eszközök kerülnek naponta kipróbálásra és szó sincs egyértelmű megállapodásról, melyet az elfogadott módszer automatikus alkalmazása követhetne, amint ez nemrégiben még lehető volt, manapság a történelmi ábrázoló műveket is többnyire meg kell terhelni elméleti fejtegetésekkel, mint ez száz éve, vagy a pozitivizmus első idejében történt. Minden történeti jelenség, legyen az személy, szociális alakulat, szellemi alkotás, akció- vagy történésfolyamat, a szemléletben mint részeinek, mozzanatainak szerves, egyéni egysége jelentkezik. Ha ennek az individuális egésznek az egyik vagy másik mozzanatát vesszük vizsgálat alá, azzal egy természetes optikai csalódás jár együtt. Az a vonás, mely a valóságban talán nem foglal el középponti helyet az egész alkatában, figyelmünk ráirányultsága következtében látóterünk centrumába kerül és a valóságos középpontnak látszik. Szemléletünkben így a valóságos alkat arányai eltorzulnak és ábrázolásunk is könnyen hibás lehet, ha nem korrigáljuk módszeresen szellemünk ilyen fogyatékosságát s nem tartjuk szakadatlanul szemünk előtt az egész szinoptikus képét, hogy világosan láthassuk a vizsgálat tárgyául választott részletnek benne elfoglalt helyét és jelentőségét.