Századok – 1932
Szemle - Vincke Johannes: Der Klerus des Bistums Osnabrück im späten Mittelalter. Ism.: Hajnal István 238
238 szemle. készültek könyveik is. — Az egyház csak az eretnekségek fellépte után tartotta szükségesnek a szentírás olvasásának korlátozását. Az olvasás és írás terjesztésének nem állott útjában, hiszen híveit maga is buzdította imádságok, a szentek élete és egyéb elmélkedések olvasására. Egyik fejezetben „weltliche Beweggründe" címen az írásbeliség fejlesztésére ható nem szellemi tényezőket sorolja fel a szerző, mint amilyenek a XIII. században a kereskedelem fellendülése, az ehhez szükséges ismeretek megszerzésére felállított iskolák, kereskedelmi levelezés ; részletes tárgyalásukba azonban nem bocsátkozik. A dolgozat második, kisebb része az írás és olvasás technikájával, annak az idők folyamán fokozatosan fejlődő módozataival foglalkozik. A nem vallásos tényezők között nem vonja kutatásainak körébe az írásbeliség fokozottabb terjesztésére kétségkívül megtermékenyítőleg ható világias szellemi áramlatok, aminők a renaissance és humanizmus, vizsgálatát. Az olaszországi és ami bennünket közelebbről érint, magyarországi viszonyokról nem nyerünk tájékoztatást, bár említi, hogy a valdensek mozgalma hazánkban is visszhangra talált az olvasás terjesztése tekintetében. Az egyetemek, az onnan kikerülő magisterek szerepéről, az alsóbb iskolázás jelentőségéről sem kapunk kellő képet. A „weltliche Beweggründe" alatt szereplő tényezők felsorolása is csak nagyjából kielégítő. Hajdú maga is érezte egyoldalúságát, mint utószavából kitűnik ; helyesebb lett volna már munkája címét úgy választania, hogy az korlátozott célkitűzését feltüntesse. Igen szép irodalmi apparátussal dolgozik ; elsősorban irodalmi érdeklődése az oka, hogy a szellemi áramlatokban önálló életet lát. A reális elemektől elvonva, meglehetősen eléletteleníti azokat. Bezsák Miklós. A középkori klérus műveltségének, erkölcsének, gazdasági helyzetének pontosabb megismerésére újabban ismét a területenként való vizsgálat módszere kínálkozik célravezetőbbnek, az összefoglaló, főként irodalmi forrásokat használó, szellemi áramlatokat analizáló feldolgozások helyett, amelyek oly ellentétes eredményeket hoztak. A német átlagviszonyokra talán jellemzőbb egy olyan terület vizsgálata, amely nem volt sem magas egyházi, sem politikai, sem gazdasági középpont; és talán hazai viszonyainkkal is több párhuzamot vonhatunk le belőle, mint valamely központi jelentőségű terület vizsgálatából. A német tudományos kritika igen kedvezően fogadta Johannes Vincke művét: Der Klerus des Bistums Osnabrück im späten Mittelalter (Vorreformationsgeschichtliche Forschungen, hg. von H. Finke, XI. Münster in Westfalen, 1928. Aschendorffsche Verlagsbuchhandlung. VI -j- 239. 1.) Valóban úgy tekinthetjük e munkát, mint amely a mai felfogás szerint lehető összes eszközöket felhasználja a kései középkori társadalom, szellemi élet e fontos kérdésének tisztázására és mint amely mintául szolgálhat a középkori magyar egyházi viszonyok hasonló célú feldolgozására. Katholikus kiadványról lévén szó, természetesnek találhatjuk, ha nyugodt, tárgyilagos okfejtés mellett is láthatólag szívesen jut oly eredményekre, amelyek a reformáció előtti klérus ziillöttségéről elterjedt nézeteket megcáfolják. Különösen Lamprecht temperamentumos és nagy hatást tett helyzetképeit igyekszik korrigálni. Az általános hanyatlás tételét elismeri ugyan, az árnyoldalakat maga is hangsúlyozza, de nem a tragikus arányokban, amelyeket a
