Századok – 1932
Szemle - Juhász László: Bartholomaeus Fontius; Epistolarum libri III. Ism.: Huszti József 226
SZEMLE. 227 sorozaton kívül még további három hasonlócélzatú sorozatot indított meg ugyancsak a saját költségén s hogy a bátor fiatal tudós állásnélküli, vagyontalan középiskolai tanár, aki tudományos kiadványainak költségeit óraadással próbálja előteremteni, akkor a jelen munka genezisét némileg megvilágítottam. Lehet, hogy ez a túláradó áldozatkészség, szinte lázas munkakedv és fiatalos lendület a kedvezőtlen viszonyok között előbb-utóbb megtorpan ; lehet, hogy Juhász ezt a magadiktálta iramot nem fogja mindvégig bírni ; kétségtelen, hogy az ügy érdekében is, melyet szolgálni kíván, jobb lett volna talán kevesebbet markolni; szükségszerű, hogy egy ilyen rendkívülire méretezett munkaprogrammnál, amit Juhász munkásságában kibontakozni látunk, minden nem sikerülhet egyformán, — de mégis kötelessége a referensnek arra a figyelmet felhívni, hogy a mai kétségbeejtő helyzetben is vannak az élet margójára szorult ifjak között olyanok, akikben fanatizmusig fokozódó idealizmus, tudományszeretet és törhetetlen akaraterő lobog. Bartolommeo délia Fonte összeköttetése a magyar humanistákkal és Mátyás királlyal részletesen ismeretesek C. Marchesinek 1900-ban megjelent monográfiája óta (B. d. F. Contributo alla storia degli studi classici in Firenze nella seconda meta del Quattrocento, Catania), melynek eredményeit a magyar kutatók számára Hegedűs Istvánnak egyik cikke (B. d. F. Irodalomtört. Közlemények XII. 1 — 19. 1.) foglalta össze. A tevékeny olasz humanista először Garázda Péter révén akart hazánkban elhelyezkedni, ezt a törekvését azonban a Vitéz-féle összeesküvés bukása, illetőleg Vitéz és Janus Pannonius halála meghiúsította. Később, több mint másfél évtized múlva, Taddeo Ugoletti révén mégis szorosabb összeköttetésbe került most már egyenesen Mátyás királlyal, kinek könyvtára számára dolgozott s akinek szolgálatában rövidebb időre, egy-két hónapra Budán is megtelepedett (1489). Bartolommeo délia Fonte életkörülményeinek legfontosabb forrása a tollából ránkmaradt levelek, melyeknek legteljesebb kéziratát a firenzei Bibi. Nazionale (Palat. Capp. 77.) őrzi. A levelek közül egy-kettő idők folyamán különböző alkalmakkor nyomtatásban is megjelent. A legtöbb megjelent levél magyar vonatkozású s magyar kutatók figyelméből látott nyomdafestéket. : Hegedűs említett cikkében és az Abel-Hegedűs Analecta Nova című gyűjteményben megjelent a Garázda Péterhez írt négy ós a Mátyáshoz írt két levél, Hevesy András monográfiája (La Bibliothèque du roi Matthias Corvin, Paris, 1923) közzétette — hibákkal eléktelenítve — a Johannes Morénushoz írt levelet, mely rendkívül fontosnak mondható anyagot tartalmaz Mátyás könyvtárának keletkezési körülményeire vonatkozólag. A leveleskönyvben itt-ott elszórt egyéb magyar vonatkozású adalékok azonban csak most először jutnak el a kérdés iránt érdeklődőkhöz. Amint látjuk, a gyűjtemény igen jelentős, bár nagyjában már eddig is számontartott adatokat tartalmaz a XV. század magyar művelődéstörténete szempontjából. Juhász kiadásának egyik érdeme, hogy a levelek szövege az összes ismert kéziratoknak és az egyes levelek alkalmi kiadásainak figyelembevételével megbízhatónak mondható formában áll rendelkezésünkre. Ennél azonban sokkal többet jelent Juhász kiadása általában a humanizmus történetírójának. Az eddig csak Marchesi által egyoldalúan felhasznált anyag e kiadással most feltárul mindazok előtt, akik a korszak szellemi életét kutatják. Ha figyelembe vesszük, hogy a levelek címzettjei között — hogy csak a legfontosabbakat. 15*
