Századok – 1932
Történeti irodalom - Vierkandt Alfred: Handwörterbuch der Soziologie. (Hg. von –.) Ism.: Dékány István 221
TÖRTÉNETI IRODALOM. 221 sen hozzá kell venni azokat a módosításokat, melyeket a jelenlegi kiadás szerkesztője, Haering ajánl a Historische Zeitschrift 1927. évfolyamában s melyek a jelenlegi kiadásban nem voltak megvalósíthatók. Rendkívül érdekes és tanulságos a kiadvány bevezetése, Haering szerkesztő tollából. ,,Nem a siker fénye az, ami munkánk értékét megadja, hanem törekvéseink tisztasága és a vállalt kötelesség mellett való becsületes kitartás", mondja egy helyen, másutt pedig „csak a szerkesztő tudja, mit akart, mit ért el abból és mit nem". Továbbá : egy ilyen munka szerkesztése felülmúlja egy ember erejét s „gazdagabb népek s gazdagabb idők bizonyára egész szerkesztő irodával fognak egy ilyen bibliográfia összeállításához fogni." Megmagyarázza a Sachregister ezúttal kivihetetlen voltát, amit az anyag tagolásával, több kisebb fejezetre osztásával, főképp pedig sűrűn alkalmazott alcímekkel — melyek értelme ez — pótolt. Ha fel is sorolja — esetleges kifogásokat megelőző magyarázatképen — azokat a nehézségeket, melyekkel tövises munkájában szemben találta magát, „nem akar a kritikánál elnézést kérni". De erre nincs is szüksége. A „Dahlmann-Waitz" jelenlegi kiadása is oly fényes tulajdonságokkal ékeskedik, hogy amellett eltörpülnek esetleges fogyatkozásai. Bartoniek Emma. Handwörterbuch der Soziologie. Herausgegeben von Alfred Vierkandt. Ferd. Enke, Verlag. 1931. Stuttgart. 8° 690 1. örvendetes és várva-várt volt ennek a „Handwörterbuch"nak a megjelenése, mert összefoglalva látjuk benne egy egész nemzedék szociológiai tudását. A berlini egyetem tanárának szerkesztésével 37 tudós munkája áll előttünk. Nem szétaprózott címszó alatt, hanem nagy, széles körben mozgó cikkekben, —- 64 címszó alatt csoportosítva, — amelyek kevés kivétellel mind közelebbről érdeklik a történészt. Egy nemzet szociológiája sem áll oly szoros kapcsolatban a történetírás gyakorlati szükségleteivel, mint a németeké. Az 1890-es és 1900-as évek francia és angol szociológusait a történelemből alig érdekelte több, mint az ősi intézmények, a történetelőtti népek fejlődésének kutatása. A csira-állapot után érdeklődésük megszakad ; azt lehetne mondani, hogy egy szociológiai embriológia kötötte le figyelmüket. Ezzel szemben a német szociológia történeti jellegű s az egész történeti fejlődést vizsgálja. Nem hiába vert legmagasabb hullámot épp itt a historizmus. Oka ennek kétségtelenül a gazdaságtörténet nagy fejlődése s néhány évtizede a társadalomtörténeté is. Ha oly emberek kezébe jutott egy téma, mint K. Bücher, Schmoller, Max Weber, Sombart, avagy éppen G. von Below stb., úgy biztosak lehetünk afelől, hogy nem definíciók és fogalmi rendszerezések kerülnek előtérbe, hanem a történeti anyag, nem az ősi fejlődés, hanem az utolsó századok, sőt a jelen. (Vierkandt — igen jellemző — az etnológiából, tehát a
