Századok – 1932

Történeti irodalom - Balassa Brunó: A latintanítás története. Ism.: Imre Sándor 214

214 TÖRTÉNETI IRODALOM. nagy életrajzi emlékművére még az ily jeles méltatok kritikai munkái után is szükségünk van. A magyarságnak szüksége van arra, hogy olvashassa kimerítő és hivatással megírt életrajzát annak a költőnek, aki áldotta azt a bölcsőt, mely magyarrá ringatta. Angyal Dávid (Bécs). Balassa Brúnó : A latintanítás története. Neveléstörténeti forrás -tanulmány. Budapest, 1930., 8°. 331 1. A szerzőtől A történettanítás múltja hazánkban c. előbbi könyve után annak folytatását vártuk : a hazai történettanítás XIX. századi alakulásának bemutatását. Ennek nagy jelentősége lett volna. Ha különféle iskoláink legújabb tanításterveiig eljön, feltárhatja az egész Magyarország mindenrendű lakosságára nézve a történelemben való tájékoztatás hivatalos terveit, végig a XIX. századon. Ebből élénken megvilágosodnék különösen nemzeti tudatosságunk, politikai készültségünk fejlődése, jobban megérthetnék e nemű fogyatkozásainkat és az utóbbi évtizedek fejleményeiből sok mindent, ami kevesek előtt áll ma tisztán. Reméljük, hogy ez a kiegészítés nem marad el; szükségünk van reá. Örömmel és nagy érdeklődéssel fogadta A latintanítás történeté-1 mindenki, aki tudja, hogy magyar neveléstörténeti irodalmunk sok hiánya között nem a legkisebb éppen az oktatástörténeti részlettanulmányoknak csaknem teljes hiánya. A könyv tárgya meg egészen időszerű. A latintanítás kétségtelenül válságos állapotban van ; a múltnak rendszeres feltárása és különösen a tanulságok igazolt összeállítása valóban hozzájárulhatna — amint a szerző írja (5.) — a különböző vélemények „békés és megértő kiegyenlítéséhez". Enélkül is fontos ez a tárgy, mert a latintanítás története majdnem azonos a közoktatás történetével s ha a kellő magaslatról nézzük, még egyetemesebb tájékoztatást nyújt a közműveltség alakulásáról, mint a történelemtanítás múltja. Balassa Brúnó munkája megérdemli a komoly figyelmet és hozzászólást. Sok okulással szolgál, sok újabb kérdést is ébreszt. A szerző nagy buzgalommal, sokat dolgozott ; komoly törekvését nem lehet elvitatni. Számos jel arra mutat, hogy az itt előadottnál nagyobb anyagot gyűjtött össze ; egyes pontokon az is megcsillan, hogy nemcsak adatokat lát, hanem az egész kérdésről ítélete is kialakult. Mindez érdeklődést kelt a latintanítás történetének összefoglaló képe iránt, amelyet itt még nem kaptunk meg. A kezünkben lévő kötet ugyanis csak első fele az egész munkának. Nagyon kívánatos, hogy a következő is mielőbb megjelenjék s abban ne legyenek meg egyes olyan tulajdonságok, amelyek miatt — a szerző fáradozásának és áldozatkészségének teljes elismerésével — mégis némi csalódást érzünk : a várakozást sem a tartalom, sem a feldolgozás nem elégíti ki. Ennek első oka, hogy a könyv címe többet ígér annál, amit aztán nyújt. Ugyanez volt az eset a szerző előbbi könyvé-