Századok – 1932
Történeti irodalom - Vonház István: A szatmármegyei német telepítés. Ism.: Pleidell Ambrus 204
TÖRTÉNETI IRODALOM. 211 ki. — Krasznasándorfaluról ezt mondja Vonház (146. 1.) : „1779-ben szintén (t. i. mint 1774-ben) 54 házzal bíró gazda tartózkodott a községben, valamennyien svábok voltak . . ." Vonház nem tudja, hogy ebben a községben a fiskus is birtokos ekkor, amelynek 29 jobbágycsaládja van, ezek közül egy sem német, vagyis a németek nem tették ki 2 /s részét sem Krasznasándorfalu lakosságának. De nem szabad azt hinnünk, hogy Vonház csak akkor esik ilyen tévedésbe, amikor az a németség arányszámának feljavítását eredményezi. Nem szabad őt ilyen elfogultsággal megvádolni. Tőketerebesről szólva (142. 1.) annak 1775. évi urbariuma alapján megállapítja, hogy ez év januárjában 9 sváb gazda lakott a községben, míg „az oláh gazdák száma 75 volt, a zselléreké 2, a lakóké 13." Mi a község 1775. évi úrbéri tabellája alapján 20 német, tót és bizonytalan nemzetiségű mellett 62 magyar és csak 15 oláh jobbágy családfőt számoltunk össze, tehát szó sem lehet arról, mintha Tőketerebesnek tiszta oláh lakossága lett volna, — az oláhok a magyar lakosság közt csak alig jelentékeny kisebbséget képeztek. Színfaluról azt írja Vonház (149. 1.), hogy 1767-ben itt „a lakosság még tiszta oláh volt". Ezzel szemben a községnek 1774-ben kelt úrbéri tabellájában névszerint felsorolt 23 jobbágy közül 15 magyart számoltunk, tehát ekkor a község lakosságának 2 /3 része volt magyar s hét évvel előbb sem igen lehetett más a helyzet.1 Tovább boncolgatni ezt a könyvet és vizsgálni megállapításainak megbízhatóságát talán felesleges. Semmiképen sem hagyhatjuk azonban szó nélkül a munkához csatolt III. számú tabellát, amely „A sváb lakosság lélekszámának időrendi kimutatása az egyes községekben" címet viseli. A Vonház-féle kimutatás szerint ugyanis 1912-ben pl. Nagykárolynak 5932, Csanálosnak 1594, Mezőfénynek 1724, Nagymajténynak 1579, Erdődnek 2388 német, vagy mint ő mondja, sváb lakosa volt. Ezzel szemben az 1910. évi hivatalos magyar népszámlálás adatai szerint 1910-ben Nagykárolyban 63, Csanáloson 19, Mezőfényen 22, Nagymajtényban 62, Erdődön 35 ember vallotta magát német anyanyelvűnek. Ez az óriási ellentmondás, amely a tabellán feltüntetett többi községnél is fennáll természetesen, onnan ered, hogy Vonház nem a népszámlálás, hanem az egyházmegyei sematizmusok adatai alapján dolgozott, svábnak számítva minden római katholikust, ami más szóval azt jelenti, hogy a hivatalos magyar statisztika adatait egyszerűen elvetette és azokat — mint a statisztikusok már rámutattak2 — minden alapot nélkülöző, fiktiv számokkal helyettesítette. Ha könyvének előbb felsorolt hibáinál fel is tételezzük, hogy azok csak a szerző tájékozatlan-1 Az idézett úrbéri tabellák mind az Országos Levéltárban őrzött helytartótanácsi levéltárban vannak. s K. A. dr. a Magyar Statisztikai Szemle IX. (1931.) évfolyamának 1113—1117. lapján Vonház könyvéről írt bírálatában többek között arra is rámutatott, hogy 1910-ben a Károlyi-féle telepítésben szereplő 31 község 38.120 főnyi római katholikus lakosából 23.094 ember egyáltalában nem tudott németül. 14*
