Századok – 1932

Történeti irodalom - Illés József: A Quadripartitum közjogi interpolatiói. Ism.: Holub József 197

198 TÖRTÉNETI IRODALOM. Pragmatica sanctionál is szélesebb körű trónöröklési jog foglaltatik ! Illés sem ezen a nyomon elindulva jutott e kérdéshez, hanem egészen más úton. Bécsi kutatásai közben az udvari könyvtárban a Qu.-nak egy korai, a XVI. század végéről vagy a XVII. század legelejéről való kézirata akadt a kezébe, s amikor ezt összevetette a kiadott szöveggel, meglepetéssel látta, hogy ettől számos helyen eltér s legjobban épp azokban a közjogi tartalmú címekben, amelyekre az említett Observandum hivatkozik. Ennek a kéziratnak a végén megtalálta Illés azokat az adatokat is, amelyeket a Novoszel-féle kiadás Observandum cím alatt közölt, — s így nyilvánvaló lett, hogy ,,a munkának szentesítése valóban azért akadt meg, mert a szerkesztők nem voltak hajlandók eleget tenni Ferdinánd király és az ő német tanácsa kívánságának". Érthető, hogy a szerző figyelmét magára vonta ez az érdekes „lelet"; kutatni kezdett más kéziratok után és sikerült is a Nemzeti Múzeumban 4, az Egyetemi Könyvtárban pedig, a Hevenesi-gyüjteményben, egy kéziratot találnia. Ezek alapos egybevetésével megállapította, hogy közülük a bécsi és három múzeumi példány tartalmazza az eredeti szöveget, egy késői múzeumi és a Hevenesi-féle pedig a nyomtatott szöveggel azonos interpoláltat. A legrégibb és legmegbízhatóbb szöveget a XVI. század végéről való egyik múzeumi kézirat adja számunkra, amely utóbbi azért is igen becses, mert több helyt közli a szerkesztő-bizottság egyik-másik tagjának külön véleményét is, — tehát a mű létrejöttére vonatkozólag érdekes adatokkal szolgál. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban Illés foglalkozik a Qu. létrejöttének körülményeivel is (11—12. 11.). Kár, hogy amint említett Bevezetés-ében, itt sem vette figyelembe a Magyar Országgyűlési Emlékek idevágó adatait, amelyek szerint a rendek már 1538-ban figyelmeztették a királyt a „reformatio decreti"-re koronázása alkalmával tett ígéretére. Megemlíti ezt Fraknói ez országgyűlés aktáihoz írt bevezetésében (II. 62.), de a bécsi áll. levéltárból közölt Instructio szövegébői valamikép kimaradt. Szerencsére azonban nein kerülte el Iványi Béla figyelmét, aki Mosóczyról írt tanulmányában közli az erre vonatkozó érdekes részt (56. 1. 98. jzt.). Az 1548-i országgyűlés tárgyalásairól, mely a revíziót végre elrendelte, sajnos, alig tudunk valamit, de az 1553-iról már több emlékünk maradt. Fraknói a helytartótanács leveleskönyvéből Ferdinánd egy érdekes levelét közli Gregorianczihoz és Méreyhez, amelyben örömét fejezi ki, hogy már munkájuk vége felé járnak és sietteti is őket, hogy azt még az országgyűlés elé terjeszthesse (III. 414.). Ez a levél 1552 végén vagy 1553 elején kelhetett, mert az április 2-án kiadott királyi prepozíciók már bejelentik a munkálat elkészültét (u. o. 438.). Az országgyűlés azután úgy határozott, hogy sz. Lukács napjára hivassék össze a revíziót végző gyűlés. Azok a regálisok azonban, amelyeket Illés Kovachich nyomán úgy tekint, mint az 1553 : 15. t.-c. végrehajtásaként kiadott meghívókat, március 7-én keltek ;