Századok – 1932
Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 169
KUN" ÉS JÁSZ TÁRSADALMUNK A KÖZÉPKORBAN. 187 menetet az ország egységének megbomlásától Buda török kézre kerüléséig eltelt pár esztendő alkotja. Az ezen idő alatt mutatkozó változások, párosulva az 1541-gyei beköszöntő török uralom alatt lefolyt nagy pusztulással és ennek nyomán a népesség kicserélődésével, csaknem olyan nagy cezúrát jelentenek a kunok és jászok életében, mint a volgamenti (1239) csatától körülbelül Nagy Lajos trónralépéséig eltelt száz esztendő. A XIV—XV. század fejlődésformáló tényezői mellett, részben helyükbe lépve egészen új ^hatásukban első pillanatra nem is értékelhető motívumok lépnek fel. Éppen ezért beható vizsgálódások hiányában a társadalmi alakulás további irányát inkább csak sejtjük. Ismeretes, hogy a jászkunok 1745-ben a redempciójukhoz szükséges összeg lefizetéséhez nem mindannyian járultak hozzá. Ε ténynek fontos jogi és társadalmi következményei voltak. A visszaváltott földből tőke- vagy tanyaföldben csak az részesült, aki a váltságösszeghez hozzájárult, tehát redemptus volt ; aki ez összeghez nem járult hozzá, az irredemptus, földben nem részesült.1 Alig lehet hinni, hogy a kunok- és jászoknak redemptusokra és *irredemptusokra bomlása pillanatnyi, vagy csak rövid időre visszavezethető fejlődés adottságain alapult. Kivált a Nagykunság népességében a török uralom alatt beállott óriási eltolódások2 rendkívül megnehezítik a redemptusok 1 Ezekre olv. Kele J. : A jász-kunság megváltása. Budapest, 1904. Nagy L. : A jászkun birtokviszonyok fejlődése és jogi alapja, Karcag, 1878. Raffay F. : A magyar magánjog kézikönyve. Eperjes, 1906. 2. kiad. 20—21. 1. 2 Tóth T. : A jászkunok története a török hódoltság korában. Szolnok, 1913. 17. 1. — Mályusz E. egyetemi tanár úr és Paulinyi O. levéltáros úr szíves utánjárása folytán dolgozatom szedése közben értesültem, hogy a bécsi Staatsarchiv régi jegyzékei nem tudnak arról, hogy az 1279 aug. 10-i kun privilégiumnak valami eredeti példánya lett volna valaha is ottan ; másolata—állítólag—átadatott az Országos Levéltárnak ; ám itt Pleidell A. levéltáros úr semmi nyomát sem találta. —- Mivel Farlatus csak az első privilégiumot adta ki (nem pedig, mint Marczali állítja, mindkettőt, Enchiridion 175. 1.) s mivel különben is ez a kötete (Illyricum sacrum V. köt.) csak 1775-ben jelent meg, a második, aug. 10-i privilégiumnak első említése Praynál található (Id. e dolgozat 7. 1. 3. jegyz.), aki —mint említettem — ,,ex originali" közli az oklevelet. Minthogy — legalább is jelenleg — a Staatsarchiv-ban nem ismeretes a kun privilégium eredeti példánya, arra gondolhatunk, hogy originale alatt a nyomtatott kiadással szemben esetleg csak másolatot kell értenünk. Ezekután legfeljebb arról lehet szó, hogy a vatikáni levéltár őrzi a kun privilégiumok ' egy-egy eredeti példányát. — Itt jegyzem meg, hogy a báró Jeszenák-családnak a Nemzeti Múzeumban őrzött levéltárában az 1279. aug. 10-i privilégiumnak egy XVIII. századi másolata található, melynek pro-
