Századok – 1932
Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 169
184 KRING MIKLÓS. ferenciálatlannak fogta fel a kun és jász társadalmat s amikor okleveleink alapján éppen e társadalom differenciálódásáról számolhattunk be, hogy akkor e differenciálódást milyen fokúnak kell tartanunk, azaz milyennek kell elképzelnünk a kiemelkedő réteg viszonyát az alacsonyabb réteghez. Láttunk már néhány, e viszonyt halványan megvilágító adatot, melynek vallomását egyelőre talán úgy formulázhatnám meg, hogy a ruralisoknalc csak egy része jutott gazdaságilag függésbe a szálláskapitányoktól. Valamivel tisztábban körvonalazható a két társadalomelem egymáshoz való viszonya katonáskodási kötelezettségük megtekintése alapján, bár mindössze két esetünk van, melyből némi következtetést vonhatunk le. Azt olvassuk egy 1425-i már többször idézett oklevelünkben, hogy a jász kapitányok nyolc tegzesnek saját költségükön (,,in eorum expensis") való kiállítására vannak kötelezve hadjárat esetén.1 Más alkalommal meg azt halljuk, hogy a kunok és jászok „exercituantium more" a szolnoki comes vezetése alatt vonulnak hadba.2 Pár esztendővel ezután intézkedik a hadbaszállási kötelezettségekről az 1435. évi I. decretum 3. pontja, amely kimondja, hogy a magánserviens nemesek („qui dominos habere dignoscuntur") uruk költségén, míg az önálló gazdálkodást űzők saját költségükön „cum eorum comité parochiali" vonulnak hadba.3 A szálláskapitány nyolc pharetrariusa nem kerülhetett ki máshonnan, mint a vele akár jobbágyi, akár familiarisi viszonyban4 álló ruralisok közül. A szolnoki comes alatt hadbavonulók pedig a szálláskapitánytól gazdaságilag nem függő ruralisok lehettek. Hangsúlyoznunk kell. hogy gazdaságilag nem függtek, mert egyéb vonatkozásokban lehetett bizonyos függés ; hiszen a nemzetségi rend megszűntével a székek végleges kialakulása előtt a kunok és jászok közt 1 Gyárfás I. i. m. III. köt. 583. 1. 2 U. o. III. köt. 587. és 681. 1. 3 Márkus D.-féle Corpus Iuris Hung. 246. 1. A székelyek hadkötelezettségére olv. Szádeczky Kardoss L. i. m. 71. és köv. 1. 4 Ε viszonyra mutat a halasszéki kiváltságokat szabályozó oklevél (Gyárfás I. i. m. III. köt. 632. 1.) : a ruralisok közül csak azok nem fizetnek adót, „qui pro precio pecuniali ipsis capitaneis in domibus ipsorum super propriis panibus ipsorum utuntur et serviunt". Az adózás dolgában hasonló a helyzet a székely földönlakók ama részénél is, akik főnépek vagy lófők inquilinusai. Olv. Lóránd L. : A székely jobbágyság kialakulása. Budapest, 1906. 26. 1. V. ö. Anjoukori okmánytár, III. köt. 203. 1. és Történelmi Tár, 1910. évf. 156. 1.
