Századok – 1932
Értekezések - KRING MIKLÓS: Kun és jász társadalomelemek a középkorban - 169
176 KRING MIKLÓS. egy-egy esküdt kapitányt válasszanak, egyet tudniillik a kapitány, egyet meg a ruralis kunok. Melléjük még tizenkét a ruralis kunok közül választandó esküdtet (,,iurati") rendel az oklevél.1 Ezek együttesen ítélkeznek majd székük területén belül (,,in sede ipsorum") s ugyancsak ezek szedik be az egyes ruralis kunok fizette censusokat és más, a királynak járó jövedelmeket. Ebben az oklevélben a mi szempontunkból az a legfontosabb, hogy a kapitány szó kétféle jelentésben fordul elő. Szó van választott kapitányokról, akik a székben esküdt bírótársakkal ítélkeznek ; ezek a széki kapitányok tehát hivatalnokok ; a kapitány szó ebben az esetben hivatali, méltóságnév. Ε jelentéshasználat mellett azonban oklevelünk még egy másik jelentését is ismeri a kapitány szónak, amikor a halasi szék területén lakó kunokat két csoportra bontja : „universi capitanei et rurales G ománi sedis Halas". Nem hivatali állást (officiumot) jelent itt a kapitány szó, hisz falusi, földmíves az ellentéte ! A ruralis, a paraszt ember mellett a birtokost, a homo possessionatust jelenti ; ezek a kapitányok nem mások, mint a szállások kapitányai. Már fentebbi vizsgálódásaink folyamán kezdettek kibontakozni előttünk e lassanként szétváló rétegek körvonalai s éppen ez oklevél kapcsán jutottunk arra a megállapításra, hogy a szálláskapitányok az egyszerű kunok, jászok felett földesúri bíráskodást gyakoroltak. A székkapitány tehát tisztviselő, — elsősorban bírói tisztviselő, — a szálláskapitány meg földbirtokos és csak mint ilyen gyakorol bírói hatóságot.2 Mielőtt a halasszéki kiváltságlevélből kiindulva azokat a momentumokat vennénk vizsgálat alá, amelyek a szálláskapitányi és ruralis társadalomelem eddig megfigyelt, többéke vésbbé mélyreható különbségével szemben, e különbséget 1 A ruralisok tehát nagyobb számban voltak képviselve, mint a kapitányok. Számbeli túlsúlyuk mellett még azt is bizonyítja e körülmény, hogy a szálláskapitányok már nem állottak annyira felettük gazdaságilag, tehát hatalomban sem. Erről olv. alább. — A székely székekben a XVI. században az esküdtek száma 12 volt. A közszékelyek itt is erősebben voltak képviselve (kétharmad arányban), bár nem annyira, mint a kunoknál. Szádeczky Kardoss L. : A székely nemzet története és alkotmánya, ,,Hargitaváralja", j. lt. sz. k. 1927. 48. 1. 2 Hasonló irányú a székely fejlődés is. Szádeczky Kardoss L. i. m. 26. 1. Idővel ,,a birtok maga lett az irányadó és alapja a velejáró jogoknak". L. még Coanert J. : A székelyek intézményei. Kolozsvár, 1901. 38—40. 1.
