Századok – 1932

Értekezések - BALOGH JÓZSEF: A magyar királyság megalapításának világpolitikai háttere 152

A MAGYAR KIRÁLYSÁG ALAPÍTÁSÁNAK VIGÁGPOLITIKAI HÁTTERE. 155 sokkal kisebb mértékben e séma érvényesül akkor is, midőn az ifjú magyar állam konszolidálódni kíván s ezért missziós feladatra rendezkedik be. Szent István római legációja —· mint később látni fogjuk — voltaképen a római Szentszékkel való ilyen missziós célzatú i η violabile j ο e du s-nak megteremtésére irányul. Nagy Ottónál csak keleti politikájának egy része érdekel bennünket. A lényeg e részben az, hogy a 955-ben alapított magdeburgi püspökség nyomban a 962. évi császári koronázás után érsekséggé leszen és pedig — ,,ad dilatandos fidei christianae terminos et Sclavorum indomitas gentes . . . iugo Christi subdendas . . .",1 tehát kétségtelenül a legtágabbkörű miszsziós feladattal. Magdeburg megalapítása az északnémet párhuzam a délkeleti Salzburg alapításához. Nagy Ottó keleti politikájának kifejlése s ezzel kapcsolatosan viszonya három pápához, kik a kuriális álláspontot a legkülönbözőbben érvényesítik, igen komplex és változatos folyamat ; bennünket azonban itt csupán az foglalkoztat belőle, hogy éppúgy, mint Nagy Károly, I. Ottó is a „Róma-eszméből" meríti keleti hódító és civilizációs politikájának erejét. A ,,Róma-eszméből" meríti, amennyiben fején immár a császári koronával, szoros kapcsolatban a magától függővé tett pápával, önálló missziós központokat — a német egyházi szervezettel már csak lazábban kapcsolatos érsekségeket — alapít s ezzel hódító politikáját kiemeli a szűkebb nemzeti korlátok közül s beléállítja az Imperium christianum világtérítő egyetemes programmjának kereteibe.2 Fokozottabb mértékben, sok tekintetben elmélyítve és „sublimálva" áll ugyanez III. Ottóra nézve, aki német birodalmát még tudatosabban tágítja ki világbirodalommá. A magyar királyság bölcsőjénél két világtörténeti alak áll, akikre nézve az új adatok sora s a régi, de részben kellőkép nem méltatott adatok újraértelmezése döntően megváltoztatta a közkeletű felfogást. III. Ottót és II. Szilvesztert ma másként kell látnunk s megítélnünk, mint két évtizeddel ezelőtt, mikor a magyar királyság megalapításáról való, ma is élő közfelfogás kialakult. Önként értetődik, hogy ez 1 P. Kehr, Urkundenbuch d. Hochstifts Merseburg I 4 η. 3-ból idézi Brackmann. 1 „Nach allem . . . dürfen wir . . . sagen, dass Ottos I. Pläne zu den umfassendsten gehörten, die ein deutscher Staatsmann in Osten verfolgt hat. Sie haben von Holstein im Norden bis nach Ungarn im Süden und im Osten bis nach Kiew gereicht." Brackmann, Die Ostpolitik etc. 255.