Századok – 1932

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNO: Két Hunyadi-beszéd 129

KÉT HUNYADI-BESZÉD, 167 nap alatt belehalt. Itt palotákat, kerteket, kutakat, templo­mokat és várakat tervezett, amelyeknek díszítésében Baccio Cellini, a híres Benvenuto nagybátyja segédkezett neki. A szobrászok közül Giovanni Dalmatáról tudjuk, hogy Mátyás udvarában dolgozott. Persze a művészeti mecenátus világtörténeti relációban is nagygyá, hogy úgy mondjam klasszikussá csak akkor válik, ha a felkarolt mesterek élén olyan elsőrendű csillagok állanak, mint II. Gyula pápa mellett Michelangelo, X. Leónál Rafael. Lodövico il Moronál Lio­nardo da Vinci és IV. Fülöpnél Velasquez. Szóval a felkarolt művészek méretei és értéke a döntők végelemzésben a mecénás nagysága tekintetében is. De annak ellenére, hogy a quattro­cento Magyarországának és Mátyásnak helyzete ilyenek meg­nyerését kizárta ; mégis valami nagyszerű van abban, hogy a török és a német birodalom között őrlődő, állandóan harcban álló országban egy keleti magyar nemzetség már a második generációban olyan mecénást tudott adni, akiről még egy szá­zaddal később is Vasari művész-életrajzaiban annyi melegség­gel ír s akinek könyvtára roncsai : a Corvin-kódexek még ma is büszkeségei Európa nagy múzeumainak. A XVIII. század kisebb német udvaraiban megismétlő­dött az, amit a XV. és XVI. században Olaszországban lát­tunk : az udvari műpártolás. De a németek nem a Medicieket és Sforzákat, nem az Estéket és a Gonzagákat, nem a Monte­feltréket és a pápákat utánozták, hanem a Napkirálynak versaillesi udvarát. Még Nagy Frigyes is teljesen francia szel­lemi befolyás alatt állott, Voltaire-rel és számos kisebb jelen­tőségű franciával vette magát körül, maga is franciául írt és Watteau képeit vásárolta. Ez a nagy elme nem vette észre, hogy életének folyamán Németországban bölcselők, írók és költők emancipálták a német szellemet a francia litteratura befolyása alól és hamarosan olyan német irodalmat teremtet­tek, amely — mint teljesen egyenrangú -— odalépett a régebbi és fejlettebb angol és francia irodalom mellé. És amihez nem volt szeme Nagy Frigyesnek, azt meg­látta, észrevette Anna Amália és fia : Karl August. A döntő meghívások a XVIII. század hetvenes éveiben történtek ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom