Századok – 1932

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNO: Két Hunyadi-beszéd 129

KÉT HUNYADI-BESZÉD, 167 nap alatt belehalt. Itt palotákat, kerteket, kutakat, templomokat és várakat tervezett, amelyeknek díszítésében Baccio Cellini, a híres Benvenuto nagybátyja segédkezett neki. A szobrászok közül Giovanni Dalmatáról tudjuk, hogy Mátyás udvarában dolgozott. Persze a művészeti mecenátus világtörténeti relációban is nagygyá, hogy úgy mondjam klasszikussá csak akkor válik, ha a felkarolt mesterek élén olyan elsőrendű csillagok állanak, mint II. Gyula pápa mellett Michelangelo, X. Leónál Rafael. Lodövico il Moronál Lionardo da Vinci és IV. Fülöpnél Velasquez. Szóval a felkarolt művészek méretei és értéke a döntők végelemzésben a mecénás nagysága tekintetében is. De annak ellenére, hogy a quattrocento Magyarországának és Mátyásnak helyzete ilyenek megnyerését kizárta ; mégis valami nagyszerű van abban, hogy a török és a német birodalom között őrlődő, állandóan harcban álló országban egy keleti magyar nemzetség már a második generációban olyan mecénást tudott adni, akiről még egy századdal később is Vasari művész-életrajzaiban annyi melegséggel ír s akinek könyvtára roncsai : a Corvin-kódexek még ma is büszkeségei Európa nagy múzeumainak. A XVIII. század kisebb német udvaraiban megismétlődött az, amit a XV. és XVI. században Olaszországban láttunk : az udvari műpártolás. De a németek nem a Medicieket és Sforzákat, nem az Estéket és a Gonzagákat, nem a Montefeltréket és a pápákat utánozták, hanem a Napkirálynak versaillesi udvarát. Még Nagy Frigyes is teljesen francia szellemi befolyás alatt állott, Voltaire-rel és számos kisebb jelentőségű franciával vette magát körül, maga is franciául írt és Watteau képeit vásárolta. Ez a nagy elme nem vette észre, hogy életének folyamán Németországban bölcselők, írók és költők emancipálták a német szellemet a francia litteratura befolyása alól és hamarosan olyan német irodalmat teremtettek, amely — mint teljesen egyenrangú -— odalépett a régebbi és fejlettebb angol és francia irodalom mellé. És amihez nem volt szeme Nagy Frigyesnek, azt meglátta, észrevette Anna Amália és fia : Karl August. A döntő meghívások a XVIII. század hetvenes éveiben történtek ;