Századok – 1932

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNO: Két Hunyadi-beszéd 129

KÉT HUNYADI-BESZÉD, 143 volna ; Goethének ellenben megadatott, hogy hatalmas, kikerekített, befejezett életművet alkothasson. Csodálatos az ó-kor klasszikus műveltsége ! A népvándorlás idején majdnem kiirtották, de egyrészét mégis sikerült a nagy viharon átmenteni. A kéziratokat különösen a benediktinusok őrizgették ; az épületek, szobrok és mozaikképek pedig teljesen mégsem pusztultak el. S ez a kevés, ami megmaradt, elégnek bizonyult arra, hogy időnkint az emberiség szellemét újból megtermékenyítse. így volt ez a XV. és a XVI. században a humanizmus és a renaissance idején, mikor Janus élt és megint így volt a XVIII. század második és a XIX. első felében, a neoklasszicizmus korában, amelybe Goethe élete esik. A két korszak között egy különbség mégis erősen szembeszökik. A humanizmus az ókort nyelvében is fel akarta éleszteni, úgyhogy e kor költői, írói és tudósai latinul írtak, ami a nemzeti nyelvek akkori fejletlensége mellett természetes is volt. A neoklasszicizmus ellenben már éppen arra az időre esik, mikor az európai népek nemzetiségük öntudatára ébredtek, igyekeztek nemzeti nyelvüket és irodalmukat kifejleszteni s így ekkor az ókornak már csak a szelleme és művészi formái hatottak, de az irodalmi termelés — a céhbeli tudóskodás kivételével — már az anyanyelveken folyt. Ehhez képest természetes, hogy Janus Pannonius latinul költött ; Goethe pedig a német klasszikusok főalakja és a német nyelv virtuóza lett. Olaszországi utazások és helyi tanulmányok mindkét korban divatban voltak. De a quattrocento és a cinquecento idején nem érték be impressziók, inspiráció szerzésével, hanem a korszerű magasabb kiművelésre kiszemelt ifjakat szülőik évekre olasz iskolákra küldték. A neoklasszicizmus idején már csak kész emberek, költők, művészek, írók és tudósok érett korukban keltek át az Alpokon. Janust nagybátyja : Vitéz János, akkori váradi püspök gyermekkorában küldte Ferrarába Guarinóhoz, aki a humanizmus egyik legnagyobb pedagógusa volt és a mai gimnáziumi tanításhoz némileg hasonló oktatást nyújtott. A ferrarai évek után pedig áttelepítette Padovába a velencei köztársaság híres egyetemére. Ekként