Századok – 1932
Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNO: Két Hunyadi-beszéd 129
KÍ)T HUN YA DI-BESZÉD. 131 tők lelkében a saját lábon megállni tudás érzése és büszke öntudata és jött a kapcsolat-, a támogatás-keresés idegen dinasztiáknál : a Luxemburgoknál, a Habsburgoknál, a Jagellóknál s aztán megint hosszú időre a Habsburgoknál. Ε kifelé-orientálódó politika közepette gyönyörű oázis a két nemzedék Hunyadi : a kormányzó és a király, akik megmutatták, hogy úgy a legendás hős, mint a tüneményes lángész fönn tudták tartani a török és a német császárság között a magyar imperializmus gondolatát, mikor ez az egyszerű emberi elmének már szinte lehetetlennek látszott. Most megint egyszer a világháború után saját erőinkre vagyunk utalva s ennek a mostani önállóságunknak állapotában csak abban az esetben maradhatunk meg, ha önbizalmunk meg nem inog s ehhez az önerősítéshez a lelki szérumot leginkább a Hunyadiak korának tanulságaiból meríthetjük. A nemzet mindenkori jelenének egy-egy szakához a múltban, a történelem folyamán majdnem mindig lehet találni korokat, melyeknek szellemi tartalma élesztőleg hat s nekünk ma éppen arra a lelki acélfürdőre van szükségünk, melyet a Hunyadiak korának szemlélete jelent. Külső vonatkozásban is nagy értéket rejt magában a Hunyadiak kora éppen mai helyzetünkben. Az egyes ember életét az a puszta tény, hogy megszületett és van, már igazolja. A kollektív lényekkel, különösen a nemzetekkel szemben a többi népek és a történelem már magasabb igényekkel lépnek fel. Ahhoz, hogy tartósan külön állami életet folytathassanak és ne süllyedjenek le nemzetiségi színvonalra, ne tekintessenek másodrendű néptörzsnek, ne váljanak pusztán kisebbséggé más népektől uralt államokban -— ahhoz már külön jogcím, valamely sajátos hivatás kívántatik meg. Akik a magyarság európai helyzetét ebből a magasabb szemszögből nézték, történeti létének rációját abban ismerték fel, hogy Európát és a nyugati műveltséget védte a keleti barbárság ellen, hogy valóságos határőrség volt tatárral, törökkel szemben. A törökkel vívott harcaink a XIV. század végétől a XVIII. század elejéig tartottak s e hosszú és ádáz tusa legdicsőségesebb szaka a Hunyadiak kora volt, úgyhogy a 0*
