Századok – 1932

Tárca - Lukinich Imre: Komáromy András † 122

Tárca. Komáromy András f 1861 nov. 18. — 1931 dec. 5. Annak az ifjabb történetírói nemzedéknek sorában, mely a mult század nyolcvanas éveiben nagy tudományos felkészültséggel és tagadhatatlan lendülettel kezdte meg a magyar történelem kevésbbé ismert korszakainak feltárását, vagy vitás kérdéseinek kritikai vizsgálatát, előkelő hely illeti meg Komáromy Andrást. Az akkori történetírói nemzedék nem járt kitaposott ösvényeken. Mert bár tiszteletben tartotta a hagyományokat és az előző nemzedék munkásságát, összehasonlíthatatlanul nagyobb forrásanyag és fejlettebb irodalom birtokában s egy magasabb történetszemlélet irányító hatása alatt a magyar történelem nem egy területén szinte teljesen élőiről volt kénytelen megkezdeni a kutató és feldolgozó munkát. Komáromy András a XVI. és XVII. század történetének feldolgozását tűzte ki célul maga elé és mert abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a magyar történelem csodálatos gazdagságú kincstárában, az Országos Levéltárban teljesíthetett szolgálatot, semmi sem korlátozta a maga elé kitűzött eszménynek megvalósításában. 1882 óta sűrű egymásutánban jelentek meg tőle a XVI. és XVII. század magyar történetére vonatkozó jól megírt tanulságos cikkei, közlései és forrástanulmányai, melyek közül felemlíthetjük báró Berényi György életét (Századok, 1885.), Liszti László életét (Budapest, 1887.), mely akkoriban nagy feltűnést keltett, Thelekessy Mihály életrajzát, mely a XVI. század politikai és katonai történetére vetett sok tekintetben új világot. Nevével a nyolcvanas évek napilapjainak tárcarovataiban is sűrűn találkozunk, hozzájárulván ilyen irányú munkásságával is ahhoz, hogy az olvasóközönségben a történeti érzék kifejlődjék. Nagy készültséggel fogott szülővármegyéje, Ugocsa vármegye, továbbá a hajdúság történeténak megírásához