Századok – 1932
Szemle - Váczy Péter: A helytörténeti kutatás problémái. Ism.: Mályusz Elemér 103
SZEMLE. 103-alföldi művészetnek mindenesetre megbecsülendő reliquiáit akarta az utókor számára megmenteni. Figyelemreméltó az emlékek szemlélete során az empire feltűnő elterjedtsége, amely az egykorúnknak az Alföld levegőjéhez alkalmazkodó finom érzékét jelzi. A munka szép rendszerben tárgyalja Makó építészeti és iparművészeti emlékeit, sőt a jelzett korból származó, etnográfiai szempontból fontos népi eredetű maradványokat is felsorol. A gyűjteménynek mindenesetre buzdító példaként kellene hatnia alföldi városainkra, hogy hasonló módon becsüljék meg a mult történeti hagyatékát, amely ha nem is származik a középkorból, mégis csak abszolút érték, művészet és egy darab történelem, melynek értéke az idők múlásával csak nő, de konzerválásának lehetősége ezzel arányosan csökken. Pozsonyl-Filtseh Zoltán (Szeged). Vitéz MYdnási Ödön: A falutan művelése. (Budapest, 1931. 8°. 5 1.) Népszerű kis propagandafüzet, melynek az a célja, hogy a falusi tanító egyik iskolánkívüli kulturális feladatára : a nyugati országokban már régebben otthonos s újabban nálunk is mindinkább sürgetett „falutan" s ennek egyik alkotórésze, a falu-történetírás művelésének fontosságára rámutasson. Ügyes kis tájékoztató, bár azt hisszük, inkább ért volna el eredményt akkor, ha valamely falunak — M. kifejezésével — „vertikális és horizontális keresztmetszetét, vagyis múltját és jelenét" gyakorlati példaképen be is mutatja, Pleidell Ambrus. A helytörténeti kutatás problémái-t fejtegeti Váczy Péter a Budapesti Szemle 1931 okt, számában (53—82. 1.). Igyekszik megállapítani a helytörténeti kutatás értékét, néhány példán bemutatva annak csekély eredményét, másrészt pedig gyakorlati tanácsokat ad azoknak, akik helytörténetírással óhajtanak foglalkozni. Mindig hasznára válik valamely tudományos kérdésnek, ha akár erős bírálatokkal is ébren tartják és e szempontból köszönettel tartozunk V. felszólalásának. Lehetetlen azonban egyetértenünk fejtegetéseivel, mivel azok egész sajátságosan egy már letűnt korszak mechanikus felfogását tükrözik vissza, Mintha öntudatlanul sem tudta volna észrevenni vagy megérezni, hogy melyek azok a követelmények, amelyekhez e tudományágnak, mint minden másnak is igazodnia kell, ha modern akar maradni. V. mechanikus felfogására jellemző, hogy a történeti problémákat csak a forrásanyagon keresztül látja. Mintha szerinte az adatok valami kőzetben volnának elrejtve, ahonnan a helytörténész bányász módjára szedegetné ki őket, még pedig aszerint, amint egy falú, város vagy megye múltja érdekli, szigorúan csak a maga falva, városa vagy megyéje talajából, hogy azután több-kevesebb éleselméjűséggel összerakosgassa azokat könyvében. Azt észreveszi, hogy ilyen felfogással nem lehet jó munkát írni — ezt a sokszor felpanaszolt „eredmények" mindenki számára érthetően igazolják — s ezért adja a tanácsot: a helytörténész, ha valami anyagot talált, pl. a büntetőjogi rendszerre vonatkozólag, akkor igyekezzék ebben a témakörben specializálódni s más levéltárakban is gyűjtögetve adatokat, írni meg a maga munkáját. „Ilyenkor — magyarázza — a helytörténeti kutatásnak nem célja egy meghatározott hely múltjának tisztázása, a helyi sajátságok felfedése, hanem a hely történetéből az, ami egy tudományos kérdés szempontjából kivonható" (76.1., de ugyanígy 73. 1. is). A töredékes részletkutatások-
