Századok – 1932

Szemle - Debreczeni László: Erdélyi református templomok és tornyok. Ism.: Asztalos Miklós 101

SZEMLE. 101-kel bővített újranyomása a hasonló címen már előbb közreadott (Hadtört. Közi. 1920. 443 479) dolgozat szövegének. A munka levéltári források, valamint Gelich és az olasz Vigevano adatainak felhasználásával készült s jól összefoglalt képet nyújt a Ceccopieri, Zanini és Kress császári ezredek magyar földön állott olasz katonáiból 1849 tavaszán alakított s 1849 július 16-án már 956 főt számlált légió felállításáról, szervezéséről, a szabadságharc utolsó délvidéki csatáiban vívott, harcairól, török földre meneküléséről és hazatéréséről. Jóllehet B. kitűnő forrásai, különösen pedig Vigevano egészen új feldolgozása (1924) mellett Pierantoni ,,11 colonello Alessandro Monti e la légioné Italiana in Ungheria 1849. Gli Ungheresi nelle guerre nazionali italiane 1848- 1866" (Róma, 1903. Tribuna. 99 1.) című munkája és Darvay Móric „Az 1849. magyar forradalom olasz légiója" (Budapesti Szemle 1889. IV. 440—453) című közleménye, mely utóbbi a szerző által is egyízben idézett Bettoni Cazzago művének ismertetését tartalmazza, nélkülözhetők lehettek, megemlítésük bibliográfiai szempontból mégsem lett volna felesleges. A munka szabatossága nyert volna, ha B. megnevezi azokat a forrásokat is, melyekből a légió parancsnokának, Monti ezredesnek a török nagyvezérhez szóló leveleit, katonáihoz intézett búcsúkiáltványát s az egykorú máltai és olasz lapok híreit merítette s amelyeket egy csaknem egyidejűleg, de már B. tanulmányának felhasználásával ugyanezen tárgyról készített munka (Lengyel Béla: Olasz kapcsolatok és csapatok a függetlenségi harcban. Debrecen. 1927. 8°. 38.) Vigevano könyvéből idéz.. Technikai természetű észrevételeink magától értetődőleg semmit sem vonnak le a jeles kis munka tartalmi értékéből. Szabó István. Debreczeni László: Erdélyi református templomok és tornyok. Kolozsvár. Kiadja az Erdélyi Ref. Egyházkerület. 1929. 16 4 1 1. 40 linoleummetszet. 2°. H díszmű rövid bevezetése mögött fáradtságos munka húzódik meg, a negyven színes metszet pedig szemetgyönyörködtető kép, a kutató művészi meglátásának bizonyítékai. A kiadvány szerencsésen hívja fel a tudományos és a laikus világ figyelmét az Erdélyben lassan veszendőbe indult református egyházi építészeti emlékekre. Ezeknek pontos műszaki felvételezése, lerajzolása, a rájuk vonatkozó leírások, rajzok felkutatása, sől rekonstruálásuk eléggé nem dicsérhető módon már megkezdődött. A munka tehát nemcsak számbavevő, de a jövő szempontjából építő is. Ha sikerül ezek alapján a régi tradíciók építészeti felelevenítése, akkor számíthatunk arra, hogy nem pusztul ki az a stílus, amelyet az erdélyi ref. egyházkerületben a népi építészet kitermelt. A bevezetés igen érdekesen mutat rá arra a jelenségre, hogy az erdélyi ref. templomoknál a barokk teljesen hatástalan marad, s helyét a részint román, részint gót alapokra építő népi stílus foglalja el. A képek közép és felső Erdélyből, a Maros völgyéből és az attól északra és nyugatra fekvő területről mutatnak be román, majd gót építészeti emlékeket, népi építkezéseket, népi ácsművészeti, faépítészeti, belső fafestő-díszítő emlékeket. Debreczeni kilátásba helyezi, hogy az összeszedett anyagot feldolgozás után, különböző gyűjteményes, történelmi, szakszerű munkák keretében ki fogják adni. Nagy várakozással nézünk a közlések elé s reméljük, hogy művészettörténeti anyagismeretünk általuk nagymértékben fog gazdagodni. Igen becses lesz a helyi építő- és díszítőmesterek megismerése is, miáltal művészeti multunk lapjaira remélhetőleg nem egy új nevet lehet majd bevezetnünk. Asztalos Miklós.