Századok – 1931

Történeti irodalom - Herre Paul: Weltgeschichte am Mittelmeer. Ism.: Balanyi György 84

86 TÖRTÉNETI IRODALOM. mellett haszonnal forgathatja a szakember is. Szintézisének nagyvonalúsága, szempontjainak gazdag változatossága és eredetisége, előadásának elevensége és kiegyensúlyozottsága mind olyan értékek, melyek a legszigorúbb mértékkel mérve is teljes elismerést érdemelnek. De nagy értékei mellett tagadhatatlan fogyatkozásai is vannak a szép munkának, melyek azonban nem annyira az író, mint inkább a tárgy, helyesebben szólva a szellemtörténeti módszer hibái. Hiszen olyan hatalmas ívelésű, évezredeket átfogó szintézisnél szinte elkerülhetetlen, hogy a fény és árny elosztásánál kisebb-nagyobb aránytalanságok be ne csússzanak. Mert a vezető szempontok állandó érzékeltetése természetszerűleg megkívánja egyes eseménysorozatok élesebb kiemelését, ami sok esetben egyet jelenthet másoknak háttérbe szorításával. Másik, nem kevésbbé fenyegető veszedelem a történések akaratlan és legtöbbször öntudatlan leegyszerűsítése, ami rendesen a fejlődést előmozdító mozzanatok egyoldalú hangsúlyozásában és a gátló okok másod-harmadsorba szorításában, esetleg elhallgatásában szokott megnyilvánulni. A sommás előadásnak különben is mindig nagy veszedelme, hogy az evolúció nyomatékos j kihangsúlyozása kedvéért figyelmen kívül hagyja az élet és a történelem sokszor alig fölfejthető gazdag sokrétűségét. Szer- ' zőnk elismerésreméltó felkészültséggel és tudatossággal küzd ezen immanens veszélyek ellen, de nem mindig sikerrel. Arány- 1 talanságok és szemmértéktévesztések, ha nem is nagy számban, dé maradtak munkájában. Ezek közül legfeltűnőbb és a mi szempontunkból legfájdalmasabb az a rideg mostohaság, mellyel Magyarország történetét kezeli. Ε tekintetben ő sem tudott szabadulni az átlagos német tudomány elfogultságától és tájékozatlanságától. Hazánk történetét egyszerűen elsikkasztja ; legfeljebb más államok történetébe beágyazva emlékezik meg róla. Szerbiának és Bulgáriának, vagy akár Szicíliának és Tunisznak hasonlíthatatlanul nagyobb teret biztosít elbeszélésében, mint az ezeréves Magyarország- ι nak. Még ott is hallgatásba burkolózik, ahol pedig majdnem lehetetlen nem beszélnie. ígv esik meg az a különös dolog, hogy beszél a török elleni harcokról anélkül, hogy Hunyadi János nevét megemlítené ; külön fejezetben méltatja a renaissancemozgalmat Mátyás király nevének említése nélkül ; Belgrádot legalább tízszer megemlíti, Buda létezéséről ellenben tudomást sem vesz. így természetesen nem csodálkozhatunk rajta, hogy Mohács utáni történetünk teljesen beleolvad Ausztria történetébe. Ez mindenesetre olyan vaskos elfogultság, vagy legalább is egyoldalúság, hogy nehéz rá mentséget találni. A dolog annál bántóbb, mivel egyébként a szerző minden tekintetben iparkodik a helyes mértéket eltalálni : csak éppen velünk szemben ennyire bántóan igazságtalan. A könyv értékének teljességéhez meg kell még említenünk pompás külsejét és gazdag illusztrációs anyagát. Ε tekintetben