Századok – 1931
Történeti irodalom - Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Ism.: Hajnal István 69
72 TÖRTÉNETI IRODALOM. a párizsiét, csakis a távoli — magyar, lengyel, svéd stb. -— okleveles gyakorlat megfigyelésének bevonásával lehetne rekonstruálni ; időről-időre feltűnő szokások, nagy vonások és apró részletek egyezése e távoli vidékeken okvetlenül közös centrumokra mutatna, az írásoktatás tömegműhelyeire. Összehasonlítva az így nyert eredményeket a nagy egyetemek közvetlen környezetének írásemlékeivel, bizonyára oly megállapításokra juthatnánk, amelyeket egyenes adatok híján különben sohasem remélhetnénk. A magyar diplomatikának tehát épp azért, mert a középeurópai kultúrterület szélén állottunk, vezető szerep juthatna e nemzetközi tudományágban. Anyagi eszközök lennének szükségesek ehhez, de korántsem oly nagyok, mint például az összehasonlító művészettörténet vagy archeológia terén. Pár ezer fénykép, amelynek jórészét csere útján lehetne megszerezni, elég alapot szolgáltathatna a XIII. század írásbeliségének összehasonlítására. Ezek a gondolatok ébrednek bennünk, amikor Szentpétery művével most már rendelkezésünkre áll hazai gyakorlatunk rendszeres áttekintése. Kellő apparátussal óriási perspektívákat nyújtó munka kezdődhetnék meg, amely hivatva lenne hazai középkori iskoláztatásunk, tanult osztályunk múltjának kiemelésére is az ismeretlenség homályából. Mert azt, amit eddig egyenes említések alapján minderről összeállítottak, még csak áttekintésnek sem tarthatjuk : hiányzik e keretekből a lényeg, a tartalom. Írásösszehasonlítással és a gyakorlat számtalan részletének összehasonlításával okvetlenül rekonstruálhatnék egyes iskoláink üzemét, tömegével egyes írástudók pályáját ; literátus deákosztályunk, tehát tanult osztályunk múltját valóban megeleveníthetnénk. Ezért látjuk nagyjelentőségűnek Szentpétery művét, sokkal többnek, mint egy szaktudomány kitűnő kézikönyvének. Fejérpataky irodalmi és tanári működése, — mint azt tanítványai jól tapasztalhatták, —- valóban a külföldi tudomány szintjére emeltek a magyar oklevéltant. Szentpétery kezében, s különösen most már ez összefoglaló művével a keleteurópai szaktudomány élére került munkásságunk. Kívánatos lenne, hogy eszközök, munkatársak álljanak rendelkezésére kitűzött feladatainak megoldására, hiszen a tömegkutatásra, amelyeket e feladatok követelnek, kevés egy ember ideje és ereje : hiba is lenne ez oly kialakult, irányításra hivatott tudományos egyéniséget csakis részletmunkákra hagynunk, amely részletek gyakran hosszadalmas, egyszerűbb technikai előkészítő feldolgozásokat jelentenek. Ha a szerző iránya, szempontjai szélesebb körökben megértésre találnak, a történettudomány e területén a magyar kezdeményezés és munka egészen különleges, az egyetemes kultúrfejlődés menetének megállapítására új utakat nyithatna meg a nemzetközi tudományos élet számára. Hajnal István.
