Századok – 1931
Történeti irodalom - Kardoff Siegfried: Vier Vorträge. Ein Beitrag zur deutschen Parteigeschichte. Ism.: Balanyi György 441
történeti irodalom. 441 W • Marsili-gyüjtemény mindazon darabjait, amelyek Erdélyünkkel foglalkoznak, végül röviden összeállítja a Marsüi korabeli Erdély etnográfiai compendiumát, elősorolva és leírva az erdélyi hétféle (magyar-székely, szász, oláh, görög, örmény, anabaptista és cigány) nemzetiséget. Természetesen nem óhajtja a tárgyat teljesen kimeríteni, hanem dolgozatával csak demonstrálni kívánja, hogy reánk, magyarokra nézve is mily hatalmas forrástömeget jelent az értékes Marsili-féle gyűjtemény, melynek a mi részünkről való kiaknázása és feldolgozása még voltaképpen el sem kezdődött. A kötet a Mario Longhena által összeállított Bibliográfia Marsilianá-val végződik, melyben előbb Marsili nyomtatott művei, azután a Marsiliról megjelent munkák és dolgozatok vannak felsorolva. Iványi Béla. Kardoíí, Siegfried v.: Bismarck. Vier Vorträge. Ein Beitrag zur deutschen Parteigeschichte. Berlin, Ernst Rowohlt Verlag. 1929. 8° 230 1. Ε tetszetős formájú és kellemes olvasású könyvet nem történész, hanem politikus írta. Szerzője annak a híres Kardoff Vilmosnak a fia, aki a hetvenes-nyolcvanas években Bismarck legbizalmasabb emberei közé tartozott s aki, mint a konzervatív agráriusok egyik vezére, a birodalmi gyűlésben is erélyesen támogatta a vaskancellár gazdasági politikáját. Ez a körülmény erősen meglátszik a könyv jellegén. írója ugyanis nem azt tűzte maga elé célul, hogy új adatok felkutatásával és publikálásával gazdagítsa az amúgy is szédületesen gyarapodó Bismarck-irodalmat, hanem azt, hogy a rendelkezésére álló anyag felhasználásával és helyes csoportosításával egyes vitatott problémákat közelebb vigyen a kielégítő megoldáshoz. Kardoff könyve· tulajdonképen négy felolvasás foglalatja, melyeket még 1914-ben tartott s melyeket most megfelelően kiegészítve és bőséges irodalmi utalásokkal ellátva közzé tesz. A felolvasások tárgya : Bismarck herceg viszonya a konzervatív és a nemzeti liberális párthoz (1866—1887), Bismarck herceg bukása és a pártok, Bismarck herceg elbocsátása után s Bismarck herceg és a kultúrharc. Mint látjuk, mindegyik olyan témával foglalkozik, melyek ma is a Bismarck-kutatás középpontjában állanak. Különösen aktuálisnak hat a második és a negyedik. Természetes, hogy könyvünk szerzője nem tarthat igényt eredetiségre abban az értelemben, mint a kutató történetíró. Előszavában szerényen be is vallja, hogy nem érzi magát történésznek, hanem csak politikusnak. Ez azonban nem jelent annyit, mintha felületesen fogná fel feladatát. Ellenkezőleg, jegyzetei azt mutatják, hogy teljesen otthonos a roppant Bismarck-irodalomban ; emellett bőven merít 1907-ben elhunyt atyjának személyes emlékeiből is, az 1886-i titkos római misszió ismertetésénél pedig Hatzfeldt-Trachenberg herceg eddig ismeretlen közléseiből. Bizo.
