Századok – 1931
Történeti irodalom - Sailer Leopold: Die Wiener Ratsbürger des 14. Jahrhunderts. Ism.: Lederer Emma 433
történeti irodalom. 437 már, Kulischer és mások műveinek megjelenése óta, jól tudjuk, hogy a XIV. században, a középkori nagyvárosokban már általánosan elterjedt pénzgazdaság idején, a kölcsöngazdálkodás sokkal erősebb volt. Magára Bécsre vonatkozólag ezt Sailernek most tárgyalandó könyve bizonyítja a legélesebben. Nem hihetjük el tehát, amit Brunner Bécsnek aránylag csekély mérvű kölcsönügyleteiről mond. Hiánya még Brunner könyvének, hogy a város pénzügyi politikájának alakulását, annak fejlődését a legrégibb időktől a XVI. századig, véleményünk szerint, eléggé nem hangsúlyozza. Ezeknek a hiányoknak ellenére, Brunner műve, hihetetlenül nagy forrásismerete, végtelen pontos és alapos feldolgozási módjánál fogva, nélkülözhetetlen lesz mindenki számára, aki a középkori várostörténet vagy akár csak gazdaságtörténet bármely részével is foglalkozik. Leopold Sailernek, a sorozat 3—4. számaként megjelent munkája sokkal kisebb területet ölel fel és sokkal kisebb igényekkel is lép az olvasó elé, mint Brunner könyve. Tulajdonképeni célja, hogy a már Lothar Gross által pénzarisztokráciának tartott bécsi tanácspolgárok XIV. századbeli helyzetét és főképen a családi összefüggéseket tisztázza. A munka legnagyobb részében (531 oldalból több mint 370 oldalon) tényleg a tanácspolgári családok leszármazásával, minden egyes polgár személyére külön kitérve, foglalkozik. A bevezető részben azonban egy igen érdekes és a középkori gazdaságtörténet szempontjából kevéssé megvilágított kérdésre tér rá : a polgári vagyonok és azok eredetének kérdésére. Megállapítja, hogy a tanácspolgárok vagyonának nagy része a pénzüzletekből eredt. Rámutat arra, hogy Bécsben már a XIV. században a leggazdagabb polgári osztálynak nem kellett földbirtokkal rendelkeznie,1 továbbá, hogy a tanácspolgárok sorában igen ritkán fordulnak kézművesek elő.2 A kereskedelem és a pénzüzletek alkotják tehát a XIV. századi bécsi polgár vagyonának alapját. Tárgyalja Sailer a különböző pénzkölcsönzési formákat, rámutat a járadékvásárlásnak az úgynevezett Burgrecht formájában való tőkefelhalmozó jellegére és egy igen érdekes összeállításban mutat rá arra, hogy a pénzkölcsönzőkki sorában a XIV. században, legjelentősebb összeggel, Bécs legelőkelőbb társadalmi osztálya, a tanácspolgárok, szerepelnek.3 Ezzel mintegy gestattet, bedingt. Verzinsliche Darlehen konnten ursprünglich fast nur bei Juden aufgenommen werden. (411. 1.) 1 Dass die Fähigkeit städtisches Grundeigentum zu besitzen, für unseren Zeitraum, nicht mehr als das ausschlaggebende Kenn - zeichen zur Zugehörigkeit zur Erbbürgerschaft angesehen werden kann. (50.1.) 2 Selten sind unter den bis 1396. nachweislichen Ratherren die Handwerker. (64. 1.) 3 Tanácspolgárok és hozzájuk közeleső körök 50 esetben 8208 font kölcsönt nyújtottak, míg zsidók 58 esetben 5468 fontot és az összes többi kölcsönnyujtók 76 esetben 9241 fontot. (158. 1.)
