Századok – 1931
Történeti irodalom - Schünemann K.: Die Entstehung des Städtewesens in Südosteuropa. Ism.: Varga Johanna 428
történeti irodalom. 429 Külföldön már gazdag irodalom foglalja össze azokat az eredményeket, amelyekhez gondos, sokszor verejtékes részletkutatások során alaprajzok felhasználásával jutott el a tudományos vizsgálódás. Látjuk ezt például Lavedan könyveiből,1 aki a francia kutatás megállapításait összefoglalva és a várostörténet lényegét illető minden kérdésről elméleti útbaigazításokat nyújtva, igen fontos szerepet tulajdonít az alaprajzoknak. A különféle településformák osztályozásánál közli az elméleti fejtegetéseit példákkal illusztráló városok alaprajzát és más, ilyen szempontból értékesíthető forrásokat, így képes ábrázolásokat, domborműveket, vázlatokat. Vagy legújabban W. Uhlemann egy hosszú összefoglaló referátumban2 ismerteti a német tudományos kutatás mai állását, egyúttal megjelölve azokat az új feladatokat is, amelyek éppen az egyes monográfiákban már elért eredmények alapján tűzhetők ki. Mindezeket az eredményeket tehát, — ezt hangsúlyoznunk kell — olyan forráskutatás, gyűjtés és publikáció tette lehetségessé, amely már régebb idő óta intenzíven folyt. Történelmi társulatok és egyéb tudományos vállalkozások munkájának eredményeképen így alakult ki már szinte külön tudományág gyanánt a planográfia, mely az alaprajz tanulmányozás elméletét adja. Nálunk még az előkészítő munkálatok terén sem történtek lépések s így nem is csoda, hogy a külföld szép sikereket felmutató módszereit úgyszólván meg sem kísérelhettük magyar anyagon alkalmazni. Ez szolgáljon mentségünkre, ha az alábbi sorokban egész röviden vázoljuk, mit lehet elérni alaprajzok segítségével. Elméletileg átgondolt, tudatos és kifinomított alaprajzkutatási módszerrel rekonstruálni lehet a városkialakulás körülményeit, a fejlődés legfontosabb tényezőit, valamint ezeknek egymásra gyakorolt hatását s így következtetéseket lehet levonni a városi élet összes megnyilvánulásaira. Legelőször is megállapítható, hogy tervszerű telepítés-e valamely város, előre elgondolt terv, vállalkozó szervezet ténykedése játszik-e közre a kialakulásban, vagy pedig minden mesterséges beavatkozás nélkül, csupán a meglevő adottságokból fejlődött ki. Az első esetre utal a városalaprajz szabályos formája, elrendezett utcahálózata központi fekvésű piactérrel vagy templommal, tervszerű erődítéssel. Az utóbbi esetben szabálytalan az alaprajz, az utcák rendszertelenül haladnak és az épülettömbök is rendszertelenül csoportosulnak egymás mellé. Fontos további teendő a telep központjának a megállapítása, mely a város első magjául tekinthető. A központra úgy lehet legbiztosabban ráakadni, ha figyeljük az utcák irányát, a legfontosabb épületek helyét. A fejlődés kiindulási pontjának megállapítása feleletet ad arra a kérdésre, hogy milyen 1 Histoire de l'urbanisme és Qu'est-ce que l'urbanisme? 1926. Paris. 2 Stand und Aufgabe der Stadtplanforschung. Vierteljahrschrift für Sozial- u. Wirtschaftsgeschichte. 1931.