Századok – 1931
Történeti irodalom - Molnár Kálmán: Alkotmánytörténeti illúzió-e a magyar alkotmányfejlődés jellegzetes közjogi iránya? (L. Az Eckhart-vita.)
történeti irodalom. 438 államszemlélet nem lehetett uralkodó, mielőtt maga a rendiség kifejlődött volna. De magának az ideológiának az eredete is a XIV. század végére utal. A szentkorona-tan nem más, mint a késő középkorban mindenütt uralkodóvá lett organikus államtannak egyik válfaja. Ez. pedig tudvalevőleg Paduai Marsilius nevéhez fűződik, aki elsőnek fektette azt írásba. Ez a tan sok más gondolatelemmel, így pl. a középkori társadalomszerződés-felfogással együtt egyik része volt az akkori világnézetnek ; sokan ismerték tehát, mondhatni, „benne volt a levegőben". A magyar talajról megindult rendi fejlődés és az említett gondolatelemek párhuzamosan haladtak, közben időnkint találkoztak is, míg végül Verbő<&y, a politikai események hatása alatt, tudatosan összeolvasztotta őket. A párhuzamosság korántsem jelenti, hogy a pálya az anyag és szellem útja volt. Paduai Marsilius nem a „Szellem" végrehajtó közege volt, mert előtte az olasz városállamok —- tehát adottságok — képe lebegett, amikor az államot organizmusnak fogta fel, viszont a magyar rendiség keletkezésénél, mint minden társadalmi fejlődésnél, szellemi okok is hatottak. Ilyen ok volt az egyházban a pápai abszolutizmus ellen fellépő demokratikus mozgalom, amely az egyetemek szellemi arisztokraciája és a püspökök részéről indult meg s amely a conciliarizmus neve alatt ismeretes. Csak így érthető meg, szellemi okok közvetlen hatásával, pl. Mátyásnak a rendiség iránti hajlama, a kor követelményei iránti fogékonysága — az osztrák és sziléziai történetírás ezt jobban ki is szokta emelni, mint mi ! — s hogy társadalompolitikája is ilyen célú lett. Mátyás ugyanis, saját szavai szerint, Vitéz János tanácsára utalt át bizonyos ügyeket a rendek hatáskörébe, Vitéz pedig szoros barátságban állott Aeneas Silviussal, a zsinati demokratikus ellenzék egyik vezérével. Ismételjük, a politikai események, a Jagelló-kor állapotai kényszerítették azután ki, hogy Verbőczy írásba foglalja az új magyar államelméletet. A tehetetlen király helyett, hogy az anarchia elkerülhető legyen, az uralkodó fogalmát állította oda minden jog forrásául. Ez a fogalom, amelynek szimbóluma a szentkorona, az állam központja, az ország egységének őrzője, széthullásának inegakadályozója. Amit a gyenge király személyes képességével el nem érhetett, azt most mind a szentkorona végezte el. így lett misztikus hatalommá, amely engedelmességet követel a leghatalmasabb főúrtól és kardinálistól is ; — maga volt az állam. A köznemesség, a Mátyás által pártfogolt rend volt, Verbőczyn keresztül, a magyar felfogás megfogalmazója. Nem az uralomvágy vezette, sem őt, sem Zápolyait, ezt mutatja egy egész egyszerű szövegösszehasonlítás. Verbőczy hármaskönyvének történetszemléletét Thuróczy János krónikájából merítette. Ebből egyszerűen kimásolta a szkítákról szóló részt, amely szerint a szkíták communitásai választják rektorukat, aki az igazságot szolgáltatja. Ezzel a tudós hagyománnyal igazolta, hogy a magyar királyválasztás ősrégi szokás. Kihagyta azonban a szövegátvételnél azokat a szavakat, amelyek szerint a rektort, ha igazságtalanul ítélt, a communitas megfoszthatta tisztségétől.
