Századok – 1931
Értekezések - JÁNOSSY DÉNES: Az osztrák-magyar monarchia háborús felelőssége 387
400 jánossy dénes. ség adataival egybevetve, az ellentmondásokat a szerb külügyminisztériumban szóvá tette, Pasics maga ígérte a félrevezető adatok azonnali kivizsgálását, amit azonban az ultimátum átadásáig elmulasztott.1 Mivel volna tehát indokolható a szerb kormánynak a nemzetközi viszonylatban ezen egészen szokatlan magatartása, ha nem azzal, hogy felelősségét leplezze és a merénylet Belgrádba vezető szálainak kibogozását lehetetlenné tegye. Jellemző továbbá az az eljárás, amellyel a szerb kormány a részesség gyanúját magától elhárítani igyekezett. A merénylet után közvetlenül a belgrádi „Stampa"-ban hosszú közlemény jelent meg, mely szerint a bécsi szerb követ kormányától még idejében megbízást kapott volna, hogy a bécsi kormány figyelmét a trónörökös ellen tervezett merényletre hívja fel. A szerb sajtónak ezt a közlését a Wolff-iroda és a bécsi Fremdenblatt kereken megcáfolták.2 Viszont Jovannovics bécsi szerb követ a sajtónak ezt a közlését nem dementálta, bár július 25-ig Bécsben tartózkodott, tehát éppen elég ideje lett volna arra, hogy nyilatkozzék, ha kormányától tényleg ilyen megbízást kapott volna. Jovannovics egyébként e tárgyban csak 1925-ben tett közléseket. Állítólag Bilinski figyelmét felhívta volna a merényletre, amiről szerinte a közös pénzügyminisztérium irattára tanuskodhatik. Jovannovics azonban olyan iratok közti esetleges feljegyzésekre hivatkozott, amelyeket a háborús összeomlás után Bécsből erőszakkal Belgrádba hurcoltak el és amelyekről tudnia kellett, hogy azok alapján a pártatlan történetírásnak nem áll módjában állításának igazságáról meggyőződnie. Különben Jovannovics figyelmeztetéséről Bilinski sem emlékszik meg emlékirataiban, pedig fel nem tehető, hogy ilyen fontos körülmény elkerülte volna figyelmét.3 Ha ezek után már most azt kutatjuk, vájjon az a dossier, amelyet a Ballhausplatz a szerb aknamunka igazolására állíttatott össze, elég meggyőző erejű volt-e a Szerbiához intézett ultimátumban foglalt követelések alátámasztására, e kérdésre határozott igennel nem felelhetünk. Nem tekintve azt, hogy az ultimátum elküldéséig, amint azt már említettük, perdöntő bizonyítékok nem állottak a Ballhausplatz 1 Storck ügyvivő jelentése, Belgrád, 1914, juli 3. Ö.-U's Aussenpolitik, 8. kötet, 10.001, 10.002. sz. a. 2 Storek Belgrádban 1914 jún. 30-án kelt jelentésének melléklete. Ö. -U's Aussenpolitik, 8. kötet, 9952. sz. a. 8 V. ö. Flandrak Pálnak, Bilinski volt sajtófőnökének nyilatkozatát a Neues Wiener Journal 1925 ápr. 26. számában ; v. ö. Gooss i. m. 250. 1.
