Századok – 1931
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337
a szellemtörténet történetelméleti alapon. Stil »ebből hajtott ki. Elméleti fejtegetéseinek nem egy pontján •erőteljesen harcol azért, amit a mai terminológia immanens kritikának nevez, hogy tudniillik a történeti jelenségeket saját céljaik szempontjából kell tekinteni, harcol az individuum jogaiért, minden univerzalizrnusa és finalizmusa ellenére is teljes megértéssel van az egyes korok, szellemi áramlatok partikularisztikus öncélúsága iránt". Régebben és újabban (pl. Cunow) sokan nagy nyomatékkal emelték ki, hogy Hegelben — ki újságíró, sőt szerkesztő volt élete egy átmeneti korában — megvolt az erős érzék korok, népek, szükségletek önsúlyának felismerése iránt.1 Étatizmusa is azt mutatja, hogy a hatalmi államról tiszta képe van. Mindamellett Hegel és a ri 'zellemtörténet közt túlságos szorosra fűzni a gyengéd láir'n? sietett vállalkozás. Nemcsak Hegelre, hanem a i. > hnélkedőre is jellemző az, hogy szerinte Hegel „meghatározza, leírja az illető nép szellemi lényegét, csak amikor ezzel végzett (sic !), jön sorra a vallás, az állam, a társadalom, a, tudomány, a művészet és végül (sic !) maga a nép külső története, s mindezekben a tényekben ami szellemi lényeg tünptkezéseit kutatja, és írja le, azokat a szellemi lényeg vetületeként ábrázolja. Ez az előadási mód, ahol az empirikus adatok a szellem fejtegető analízisében feloldva (sic !), annak; mintegy illusztrációiként mutattatnak be, a szellemtörténeti metódus. És valóban Hegel metódusa elvileg semmit sem különbözik a mai szellemtörténelem eljárásától. Az ő törekvése sem merül ki az adatok regisztrálásában" . . ,2 Hegel m-! felold" valamit, sőt lehetőleg mindent ,,a szellem fejtec. t dialízisében", a mai szellemtörténelmet más ambíció hevni. nem távozni el attól a gondolattól, hogy minden t ι •>., t-nyező eredménye, s a szellemnek csak a jogos szférája· »ártja fenn. A mai szellemtörténelem még akkor is pluralista, ha hangsúlyozza a szellemi tényező súlyát. És egy nép „szellemi lényegét" nem eleve állapítja meg, s „ezzel végez.vén", tér át másra, mert ez is spekulatív vállalkozás, hanemi épp fordítva, a szellemi lényeggel végezzük. Szerzőnk feljegyezte Hegel gondolkodásának tendenciáját, de azt hisszük, hogy a mai szellemtörténet már az első pillantásra is kevésbbé hegelinek látszik, végre is, száz év multán egy empirikus kor után vagyunk, s visszatéríthetet-1 A szükséglet -zerepet játszik államfilozófiájában, v. ö. Rechtsphilosophie. Tn> ;i á minő a hatása a „balszárny" aktivistáira ! 3 U. o. 755. 1. üliihi ι/ ι - tölem. Ismertetett szerző maga is kritikát gyakorol, tehát n -m v, h· « ómban, hanem egy hasonló irányú állásponttal szBmbei áll ak i. na megjegyzéseim. Századok, 1931 Ut—X füz
