Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

a szellemtörténet történetelméleti alapon. Stil de némi disztanciálódásban, lekésve, — viszont a jó módszer teszi ki épp a jó történetírót, semmi más. A szellemtörténettel is úgy vagyunk, mint a történetirodalom bármely ágában és vonatkozásában : a kritikus a jó munkákat keresse meg, de egyben a jó módszerről szóló, logikai és filozofikus felépítésű beszámolókat is vegye szemügyre, ne csupán ama konfessziókat, sőt ezeket talán ne elsősorban keresse.1 Azonban ez is általános és nemcsak a szellemtörténeti metodikai tapasztalatokra, vallomásokra nézve áll fenn. Nagy művészek és természettudósok sem tudják, mi munkásságukban a módszerességben kiváló és eredeti. Az ily kérdések logikai természetűek, nem elégséges tehát a kutató önmunkájába tekintő, pszichológiai önmegfigyelése. Ez a kutató lélektanára, nem a kutatás módszertanára adna adatokat. Itt mi is mindig logikai szempontra tekintettünk „módszerről" szólván, és nem is tesszük fel, tudatosan, a szellemtörténész lelki arcának kérdését, a tudományéthoszt, mely hevíti. Ez más lapra tartozik. Ami a „pozitivizmus" és a szellemtörténet (állítólagos) „harcát" illeti, itt jó lesz különbséget tenni a pozitivizmus tudományelmélete és az úgynevezett „pozitív történeti kutatás" között. Ez utóbbi — egy helyes értelemben vett — empirikus kiindulás, azaz történetírói praxis nyelvén : forrásokon alapulás. Olyan történetírás igazán nem képzelhető el, amely ne forrásokon alapulna. A helyes2

pozitív „kiindulás" — mindig ezt hangsúlyoztuk -— természetes dolog és soha arról történész le nem mond. Más dolog aztán, hogy minden vonatkozásában a — filozófiatörténet értelmében vett —pozitivista tudományelmélet kereteit akarja is csupán kitölteni. Erről ismét nincsen szó és nem is lehet szó, Rickert óta látjuk, hogy gyökeresen más a pozitivista-természettudományos módszer, azaz tudományelméleti alap, mint aminő bármikor is lehet a történelemtudományé. Ez utóbbinak többre van szüksége, nem állhat meg fajfogalmaknál, általános törvényeknél, puszta kauzalizmusnál. A természettudományos, mondjuk, „világképben" a teleológia legfeljebb 1 Váczy 249. 1. „Eszmetörténet még nem szellemtörténet. Nagyon is könnyű elképzelni olyan formájú eszmetörténetet, amely az eszmét az anyag hatásszférájából szemléli . . . Egy eszme történetét lehet naturalista szellemben is megírni. Sőt éppen azt nevezzük naturalista gondolkozásmódnak, ha a szellemi jelenségeket anyagi megnyilatkozásaik szerint értékelik" (?) Kár ilyent belezavarni a kérdésbe. 2 Már fennebb többféle pozitivizmusra utaltunk a történetírás keretén belül is !