Századok – 1931
Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337
a szellemtörténet történetelméleti alapon. Stil meg, 1. azon a ponton, hogy egy tényezőt túlságosan kiemel, „alappá" teszi azt, 2. hogy azon az állásponton van, amely szerint egy tényező állandó alapnak tekintendő. Ez lehet meg a .szellemtörténeti aszpektusban is : állandó és alaptényező mindenütt a. üzeUem, más tényező ~3sak masodl a gos, sot esak valaminő járulékká lesz ; nincs meg ez az irány, csak egy „hegeli" lehetőség az.1 A monizmus ilyen állandó alap kijelölésével elvi elfogultságot hoz magával : még mielőtt valaminő történeti anyag, tényhalmaz eléje kerülne,, s azt megvizsgálná, gondolatban már előre is döntött arra nézve, hogy pl. a szellemi vagy gazdasági tények lesznek a döntők, az alapot szolgáltatók, amelyekre a többi ráépül. Ezzel a felfogással szemben a pluralizmus kétféj© kritikát fog gyakorolni. Hangsúlyozza, hogy 1. nincs egy kor sem, ahol csupán egy tényező az alap ; a kor komplexadottság és többféle nemű mozgalom játszódik le benne. Minden mozgalmat külön kell vizsgálni és majd a konkrét vizsgálat dönti el, minő tényező tekinthető alapnak. 2. A pluralizmus tagadja, hogy a fejlődés, a történet menete igazolná azt, miszerint jogunk lenne egy állandó rangsort felvenni a történeti tényezők között. Ellenkezőleg hol ez, hol az a tényező a domináns. A történet „alapja" más és más koronként, eseménysoronként, sőt egy eseménysorban is áthelyeződhet az alap. Elég a világháborúra gondolnunk. Kezdetben fontosak az összes tényezők, a végén különös súlyt nyert a készletgazdasági tényező ! íme, el lehet mondani^ hogy az „alap" kijelölése nem elvi kérdés, hanem a reális kutatás ügye, az empirikus megállapításé, azaz — szokásos történetmetodikai szóval — a pozitivizmus kérdése. Mintegy áttevődik folytonosan a tényezők súlypontja, a történetben" az az érdekes, hogy nemcsak az események, a tényezők találkozásai változnak, hanem maguknak a tényezőknek a súlypontja is egyre eltolódik. Most már rátértünk a pozitivizmus és a pluralizmus szoros kapcsolatának kérdésére. Szigorúan véve a történeti tényezők elméletének nincs módjában rangsort állapítani meg a tényezők között. Nem a tényezőelmélet fog ebben eleve dönteni puszta spekulációk alapján, hanem maga a történeti kutatás, azaz a pozitivizmus a tények, adatok alapján. A tényállást ezek után a következőkben ábrázolva állít-1 V. ö. történetírói szemszögből Hegel bírálatát K. Breysig, Vom geschichtlichen Werden. II. köt. Die Macht des Gedankens in der Geschichte. 1926.
