Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

a szellemtörténet történetelméleti alapon. 349 fikció, és lu 111 leírás. Nem a valóságos történeti élet érdekli a közgazdászt — ezért mindig igen nagy az ellentét a közgazdász-teoretikus és a gazdaságtörténész között, — hanem az a kép, amely oly fikciószerű kiindulásban konstruáltatik : minő életfolyamatok állnának be, ha az egyes emberben egyedül az anyagi (mobilis) javakra irányuló szerzésvágy működnék ? Feltűnő az, hogy az emberről alkotott jellemkép, karakterológia elsorvad, általánosan véve csak egy torzított emberarculat játszik szerepet. Sőt, nemcsak hogy a történeti ember gazdag célregisztere redukálódik, hanem ki is kapcsolódik, ami marad az emberből, nem több, mint szükségletrendszer (vágymechanizmus) és emberi munkagép. A felvilágosodás racionalizmusa megmarad a termelőben, kialszik a fátumszerű fogyasztóban. Mindenfelé egyoldalúságokat látunk, mely közül kiemelkedik az eltárgyiasítás : nem emberek játszanak szerepet, perszonalitások, hanem — aperszonálisan — hol a „munka", hol a „tőke", hol a „fogyasztás" stb. Nagyobb vihart a reális történetszemlélet terén még nem produkált elméleti konstrukció. Az elméletnek még a fikciókra is joga van, de tudnia kell, mit akar a fikciókkal és meddig boldogul velük. Mi a gazdaságtörténetben bizonyos határokig követői lehetünk ama fikcióknak. A történelem általános vizsgálatában azonban nem mehetünk egy személytelen közgazdaságtan vágányára nekünk élő emberek, realitások kellenek, nem pedig elméleti fikció alapján álló csak-egoista, szerző emberautomaták. Vázoltuk azokat az okokat, amelyek arra bírnak bennünket, hogy egy oly hatalmasan kiépülő, s minden továbbfejlődés mellett is a „klasszikusokra" emlékeztető közgazdasági tudomány, általános problémafeltevésével szemben mi a „gazdasági" tényeket, mint történeti tényezőket sokkal szűkebb körben keressük. Kérdezzük ezek után azt, minők a „készletjavak" történeti szerepükben, azaz minők azok a tények, amelyek gazdaságiak ugyan, de nincs bennük a föld és az ember testi-lelki valósága, (mert ez utóbbiakat nem fogjuk épp a közgazdaság televényén keresni, hanem közvetlen forrásokat használunk fel). Ily alapon a gazdasági tények a mobilis javak lesznek, azok, amelyek készletekbe gyűjthetők és ezért megkülönböztetésül készletgazdasági tényeknek fogjuk mondani. Látni fogjuk azonnal ennek a disztinkciónak messzemenő jelentőségét. A készletgazdasági javak állománya eredetében jórészben a helyileg fixált geográfiai tényező transzformá-