Századok – 1931

Értekezések - DÉKÁNY ISTVÁN: A szellemtörténet történetelméleti alapon megvilágítva 337

a szellemtörténet történetelméleti alapon. 341 primitív ember számára tételezhetők fel ; amidőn a fejlődés magasabb fokán magyarázunk, kell külön egy harmadik tényező : a kulturális faktor. Érdemes Bernheim

1 felfogását megfigyelnünk. „A vívmányok és állapotok, melyeket a történet folyamán az emberi tevékenység teremtett, ámbár maguk a történés termékei (sic), mindamellett minden eseménycsoportnál, melyet szemügyre veszünk, úgy hatnak, mint valaminő adott tényezők, mivelhogy — nem számítva az emberiség kezdeteit — nincs oly történeti jelenség, amelyeket nem határozna meg valaminő már meglévő kultúra. Ezek részben társaslélektani és fizikai elemekkel elválaszthatatlanul kapcsolatosak (sic) ugyan, mégis részben mint külön adottságok (eigene Grössen) jelentkeznek, mint a mindenkori tudomány, művészet, technika, vallás, államforma, nevelés stb. és valamennyit külön valóságnak vehetjük objektíve, amely minden nemzedék számára adott összegek formájában áthagyományozódik." Látható, hogy az előbbi „tényezők" az eredetiek, az utóbbi kulturális tényező az előbbiekre vezethető vissza, tehát ha az előbbieket elsőlegesnek, az utolsó tényezőt már csak másodlagosnak lehet tartanunk. Rá fogunk eszmélni arra, hogy a történeti tényezők eredeti elválasztásánál nem szabad tekintetbe vennünk azt, hogy minő történeti fokozatról van szó, csupán azt. hogy hatásuk jellemében — bármely korban —- minő alapsajátosság található fel. Bernheim felosztása persze igen áttekinthető és praktikus, de ez is a célja, hiszen végre is főként módszertani tájékoztatás, intelem a célja, de nem valaminő elméleti célzatú analízis. Roppant elterjedt ez az áttekinthető felfogás, mely alapvonásában a test-szellem különbségtételére megy vissza. Elég az utódok közül Sawickira hivatkoznunk.3

Csak az elnevezések mutatnak némi önállóságot. Tényezők: 1. ,,az ember, ahol a lelki vonások jönnek számba, 2. „a természet", ahol ismét •— akárcsak Bernheimnél — a „külső természet" (földrajzi miliő) és a „belső természet" válnak szét, az utóbbiban ismét „a test általában" (mint Bernheimnél az anthropológiai tények) és a „faji sajátosságok" (mint B.-nél az ethnográfiai tények) játszanak szerepet. Sejthető, erre ismét a „kulturális környezet" tényezői következnek, végül Sawicki vallásos álláspontjához híven az „emberfölötti tényezőkre" is utal. 1 Rövid összefoglalásában az Einleitungból idézzük (151. 1.). U. az Lehrbuch d. hist. Methode, 1908. 677. 1. 2 Geschichtsphilosophie. 1920. 58—187. 11.