Századok – 1931
Tárca - Bernát Gyula: A váci káptalani uradlom 1841. évi örökváltság szerződése 326
tárca. 335 kaphassák". Egyúttal biztosítja az úrbéreseket, hogy abban az esetben sem fog a már megállapítottnál nagyobb váltságösszeget követelni, ha az úrbéresek által bírt terület elrendelendő felmérelése után a jelenlegi házhelyeken felül még több házhely keletkeznék. Az úrbéresek kívánságával szemben a Helytartótanács arra. az álláspontra helyezkedett, hogy az uradalom a váltságösszeg megfizetését ezüstben követelheti, és azokat a követeléseket, amelyek ennek a kérdésnek elintézését az uradalom és az úrbéresek között folyó pertől akarnák függővé tenni, elutasította. Az erre vonatkozó határozatot a Helytartótanácsnak a megyéhez intézett, 1847 Boldogasszony hó 12-én kelt 676. sz. intézvénye tartalmazza. Ε szerint az örökváltsági ügyre vonatkozó iratok legfelsőbb királyi határozatnál fogva a megyének ,,oly értesítés mellett küldetnek vissza, hogy ezen kegyelmesen helybenhagyott örökös szerződésben foglalt ezüstpénzbeli váltságbérnek fizetése mult 1846-ik évi december 3-tól, mint a legfelsőbb kir. határozat kelte napjától, legyék számítandó, .... Czimzett uraságtok (t. i. a megye) tehát kellően intézkedjenek". A megyei kisgyűlés 1847 február 13-án tartott ülése azután az iratokat közvetlen intézkedés végett Parniczky főszolgabírónak adta ki.1 A továbbiakról a váci káptalan 1847. évi november 8-án tartott úriszékéről felvett jegyzőkönyv tájékoztat. Ez alkalommal felolvastatott a megyének február 13-iki határozata kapcsán a Helytartótanácsnak a szerződést jóváhagyó határozata, amely az eredeti szerződést annyiban módosítja, hogy az ezüstpénzben való fizetés kezdőpontját 1846 december 3-ában állapítja meg. Egyúttal megemlíti a jegyzőkönyv, hogy az örökváltsági összeg részletes letörlesztésére az úrbéresek részéről 1000 pengőforint fizettetett le, ami tehát 1 /w része a 6%-os kamatozás alapulvételével megállapított 10.000 pengőforintot kitevő örökváltság összegnek. A jegyzőkönyvben nincsen nyoma annak, hogy az úrbéresek ezzel az intézkedéssel szemben kifogást támasztottak volna, aminek jogi szempontból immár nem is lehetett volna jelentősége. Csupán avval a kérelemmel álltak elő, hogy „azon hiánynak kipótlása, mely az x /8 -ad részre esendő telkekben tapasztaltatik, a Tettes Uraság által a tagositási perben szorgalmaztassák". Határozatképen az örökváltság szerződés szokott módon való kihirdetése és a megyéhez való felterjesztése elrendeltetik. Az erre vonatkozó iratokat azután Parniczky 1848 április 11-én kelt jelentésével mutatja be a vármegyének. A Vác káptalani város úrbéreseinek örökváltság szerződése tehát evvel tulaj donképen véget is ért, s a továbbiakban a megállapodásnak csupán a szabáiyszerinti instanciákat kellett megjárnia. Parniczky jelentése az 1848 május 3-án tartott megyei 1 1847. évi 729, kisgyűlési szám.
