Századok – 1931
Tárca - Bernát Gyula: A váci káptalani uradlom 1841. évi örökváltság szerződése 326
tárca. 333 iromány szerint 998 frt 21 kr-t tartoznának az úri tartozások megváltása fejében fizetni, az esetre mégis, ha a tett szerződés megállapíttatnék (t. i. érvénybelépne), csak 600 frt-ot fizetnének. Az uraság a község által lefizetni ajánlott megváltási tőke miképeni biztosítását oly módon gondolja, hogy „azt vagy magánál Vác városánál kívánja 100-tól hatos kamatra meghagyni, vagy más, biztos helyre kiadni". Parniczky egyúttal sürgős intézkedést kér, mert az uradalom máris a „kötés értelméhez ragaszkodik s az eddig váltópénzben fizetett összeget követeli, a község pedig magát erre kötelezve nem tudja". A fizetendő 600 frt tekintetében felmerült nézeteltérések nem akartak elsimulni. Három évvel a szerződés megkötése után még mindig vitás volt az, hogy a váltságösszeg milyen valutában legyen fizetendő. Ez a kérdés a káptalani uradalom vezetőségének 1844 november 4-én tartott tanácskozásán is szóbakerült. A püspök és a nagyprépost előterjesztik, hogy a létrejött örökváltság-szerződés értelmében 1842 január 1-től kezdve a község részéről 600 frt. lett volna fizetendő. A község ezt az összeget a lakosoktól ezüstpénzben be is szedi, ennek ellenére azonban az uradalom pénztárába a megváltási összeget csak váltópénzben fizeti. „Ez oknál fogva Káptalan Vác községe .... felszólíttatik, hogy a fentebb érdeklett örökös szerződés értelménél fogva az úri tartozások váltsága fejében ezüstpénzben fizetendő összeget, noha azt az uradalomnak minden örökös szerződésen kívül és a törvények világos rendeleténél fogva joga lett volna megvenni, — amennyi bon az uradalom pénztárába ki nem fizette, pótlólag behozza." A váci városi tanácsnak az erre a határozatra tett észrevételeiről tájékozódhatunk a Káptalan viszonválaszából, amely a káptalani uradalom intézőségének 1845 február 6-án és 7-én tartott megbeszélésén került tárgyalás alá ; a község valószínűleg arra hivatkozott, hogy a szerződésbeli kötelezettségeknek majd a Helytartótanács által jóváhagyott formában fog eleget tenni, majd azt hozta fel, hogy az uradalom a váltópénzben való fizetést három éven keresztül elfogadta, s még egyébként sincsenek teljesítve azok a feltételek, amelyeknek pótlására a Helytartótanács az uradalmat utasította. A káptalani uradalom erre azt válaszolja, „hogy a felterjesztő városi tanács a szerződés érvényességét egyedül annak felsőbbi megerősítéséről és jóváhagyásától feltételező okát éppen nem látja, miután a kérdésbe levő szerződés, az illető Tekintetes Vármegye által áltálján fogva helybe hagyatván, a N. M. M. K. H. Tanács pedig e részben költ kegyes intézvényében a szerződésileg megállapított s mindkét részrül elfogadott fizetés miségét és mennyiségét és így a szerződés lényeges feltételét még távolrul sem érintvén, oly állapotok elintézését vette kérdésbe, mellvek először a szerződést nemcsak meg nem semmisitik, de másodszor a szerződésbeli feltételek meg nem tartására ürügyül még távolrul sem szolgálhatnak. Egyébiránt a Tanácsnak ama irányt vesztett
