Századok – 1931
Tárca - Bernát Gyula: A váci káptalani uradlom 1841. évi örökváltság szerződése 326
Tárca. A váci káptalani uradalom 1841. évi örökváltság szerződése.1 A jobbágyok által teljesítendő úrbéri szolgáltatások mérve tekintetében évszázadokon keresztül tulajdonképen a kialakult gyakorlat volt irányadó. Az államhatalom intézkedései csak az általános kereteket vonták meg, amelyeken belül azután a földesúr és jobbágyai között megállapodások is jöhettek létre. Ezeket a megállapodásokat a XVIII. század utolsó és a XIX. század első harmadában történt úrbérrendezési intézkedések is respektálták, illetve továbbra is irányadóknak tekintették. Később, az úrbérügy rendezésének szempontjából szintén korszakalkotó 1832—36. évi VIII. t.-c. 1. §-a is kimondja, hogy „azon régi kötések, mellyek az úrbéri rendbeszabás behozatala idejét felül múlják, ennekutánna sem vétethetnek kérdésbe". Az 1832—36. évi országgyűlés alkalmával hozott errevonatkozó törvények kifejezetten biztosítják az úrbéri jogviszonyban állók részére azt a jogot, hogy a földesurakkal egyetértésben, a körülmények mérlegelése alapján állapítsák meg tartozásaikat és jogaikat, de az ezúttal tett törvényhozási rendelkezések teljes jelentőségét csak az 1840. évi VII. t.-c. adja meg, amely megengedi a jobbágyoknak, „hogy a földesúr és jobbágy közti szabad egyezség által meghatározandó bizonyos általános summa fizetésével .... szolgálataikat és adózásaikat tökéletesen és örök időkre" megválthassák. Azokról a formalitásokról, melyek a megállapodás érvényessége szempontjából be voltak tartandók, az 1832—36. évi VIII. t.-c. és az 1840. évi VII. t.-c.-ek intézkednek és pedig úgy, hogy a megállapodások a tiszti ügyész és a „törvényes bizonyság" jelenlétében jöjjenek létre, akik a szerződési feltételek méltányosságára ügyelnek. A feltételek elbírálása az eddigi helyzet figyelembevétele alapján történt s a megállapodás úgy jogi mint gazdasági szempontból való felülvizsgálás céljából a megyei törvényszékhez, illetőleg a megyei közgyűléshez volt felterjesztendő. Az itt nyert jóváhagyás után a határozott időre szóló megállapodások azonnal, az egyszersmindenkorra szólók pedig a Helytartótanács jóváhagyása után léphettek hatályba. Az 1836. évi törvények az úrbéri szolgáltatások megváltása tekintetében újításokat tulaj donképen nem hoztak, csak az eddigi gyakorlatnak adtak újabb törvényes alapot, illetve biz-1 Pestvármegye levéltárában lévő, kiadatlan okmányok alapján.