Századok – 1931

Történeti irodalom - Loesche Georg: Geschichte des Protestantismus im vormaligen und im neuen Österreich. Ism.: Wiczián Dezső 319

történeti irodalom. 319 kilátást ; akik azonban e század nyüzsgését átérezni akarják, azok számára mindig nélkülözhetetlen lesz Häuser kis könyve. Komoróczy György. Loesche, Georg: Geschichte des Protestantismus im vormaligen und im neuen Österreich. Wien—Leipzig 1930. XVI + 811 1., egy hangjegy- és két térképmelléklettel, 8°. Loesche, a bécsi evangélikus teológiai fakultás kiérdemiilt professzora, régebben írt már egy munkát a reformáció történetéről Ausztriában és Magyarországon, neve tehát nálunk ismeretes. Ez a munkája az ausztriai protestantizmus történetéről már harmadik kiadásban jelenik meg ugyan, de még az előző, 1921 -i kiadással szemben is oly jelentékenyen bővülve, hogy egészen új munkának tekinthető. (Első kiadása 1902-ben jelent meg.) Ebben a formájában a mű a szerző egy hosszú emberéletre kiterjedő szorgalmas kutatómunkájának összefoglalásául tekinthető. Csakugyan tiszteletet és elismerést kelt a tudós szerző iránt az a hatalmas anyag, amely túlnyomórészben az ő saját gyűjtése és feldolgozása. Három főfejezetre oszlik a terjedelmes munka. Az első a reformáció és ellenreformáció történetét nyújtja Mária Teréziáig bezárólag (eddig tart ugyanis az ausztriai protestantizmus elnyomásának a kora), de ezt a nagy időszakot az egyes tartományok szerint tagolja. Ez a regionális tárgyalási mód egyik főhibája a munkának, mert bármennyire indokolható is, hogy az egyes tartományok közigazgatási, gazdasági és kulturális tekintetben teljesen különálló területek voltak, amelyek a reformáció számára is egészen különböző feltételeket, életlehetőségeket és küzdelmeket teremtettek, mégis maga e mű is arról győz meg, hogy éppen a reformációnak és ellenreformációnak a története ezeken a különálló territóriumokon is sokkal egységesebb volt, sokkal több párhuzamos jelenséget mutat, semhogy azt egy összefoglaló műben valósággal monográfiaszerűen szét kellene és lehetne darabolni. Azért művének ez a része, összefoglaló egységes kép adása helyett, a hasonló folyamatok részletes ismétlésével szétesővé válik. A második és harmadik, jóval kisebb terjedelmű fejezetekben, melyekben a protestantizmus történetét a toleranciától az egyenjogúságig, illetve a világháború alatt és után nyújtja, már szakít ezzel a területi beosztással és egységes képet ad. A nagy és gazdag és sok tekintetben igen tanulságos anyagot itt még vázlatosan sem ismertethetjük. Bár Loesche a puszta külső események mellett elismerésreméltó igyekezettel törekszik a protestantizmus szellemi mozgató erőit és élet jelenségeit is tekintetbe venni, sőt nagy elfogulatlansággal még az alacsonyabbrendű indítékokat sem hallgatja el, mégis kívánatos lett volna, hogy a szellemi életnek egyes tényezőit, pl. a teológiai és vallásos irodalmat, több figyelemre méltassa. Az elég számos magyar