Századok – 1931

Történeti irodalom - Kraus I. B.: Scholastik; Puritanismus und Kapitalismus. Ism.: Lederer Emma 310

312 történeti irodalom. 312 vádja, amelyet a kölcsönök után szedett bármilyen alacsony kamat ellen emelnek, — ha ezt szigorúan betartották volna, —­a hiteléletet csírájában fojtotta volna meg. A valóság (Sein) azonban, már kevéssé fejlett pénzgazdagság idején is, nem sok tekintettel volt a vallásos ideálokra; nyerészkedés, épúgy, mint kamatok szedése, nem tartozott a ritka jelenségek közé. A késői scholastikusok, mint pl. Flórenci Antoninus, már maguk is tisztán látják ezt a különbséget. A gazdasági élet átalakulása főképen a XVII. században új formákat teremt, a termelési rend átala­kulása, az egyéniségnek gazdasági téren való erősebb érvényesülése a „Sein" és a „Seinsollen" közti eltolódást mind kisebbé teszi. Még a gazdaságilag fejlett, iparos és kereskedő államokban is, mint pl. Angliában, amelynek gazdasági fejlődésével, minthogy a puritán etika itt alakult ki a legerősebben, behatóan foglalkozik, a XVII. század végére következik be ez az összetolódás. A puritán teoretikusok, pl. Baxter, kinek Christian Directory-ja az, amelyre Weber, — Kraus szerint egyoldalú, — gazdasági fejtegetéseit fel­építi, még mindig a hagyomány alapján állnak és majdnem éppúgy elítélik a nyerészkedést stb., mint a scholastikusok, tehát a Sein és Seinsollen közt itt is éles ellentét van. A valóságban azonban a puritánizmus a maga „kiválasztottság-tanával" lehetővé teszi az embereknek, hogy nyerészkedési vágyukat — legalább is egy időre — Istennek tetsző cselekedet mezébe öltöz­tessék. Tehát Kraus szerint nem a puritán etika hozza létre a kapi­talizmus szellemét, hanem ellenkezőleg a tények („Sein") igyekez­nek maguknak szellemi, helyesebben vallásos igazolást szerezni. Munkájának utolsó fejezetében Kraus a kapitalizmus fogalmá­nak meghatározását keresi és véleményünk szerint egy, Sombarté­hoz közelálló és eléggé helytálló fogalmazást ad a kapitalizmus egyik lényeges és minden más gazdasági rendszertől eltérő tulaj­donságáról : ,, . . . so ist das Rationale im mondernen Unter­nehmertum durch unpersönliche, sachliche Richtmasse bestimmt. Nicht mehr die lebendige Person bedingt die Blickrichtung, sondern das im Geldwert verkörperte, verobjektivierte Sachgut." (304. 1.) Ebben az értelmezésben tehát a puritán nagyvállalkozót tulajdon­képen éppoly kevéssé tekinthetjük kapitalisztikus gondolkodású­nak, mint középkori társát. Kraus szerint a „Sein" és a „Sein­sollen" közti teljes harmónia, tehát a kapitalisztikus szellem bevonulása a teóriába, csupán a felvilágosodás irodalmában következik be, ahol már nincsenek oly gátak, amelyeket a val­lásos szellem emelt. Kraus könyve — bár természetesen némi katholikus el­fogultságtól nem teljesen mentes — egyike az újabb gazdaság­történeti irodalom legvilágosabb könyveinek, noha olvasását kissé nehézkessé teszi, hogy tárgyánál fogva, folytonos idézetekkel (gyakran régi angol nyelven) szakítja meg előadását. Az angol hatás a könyvben mindenütt megnyilvánul, az angol gazdaság­történeti irodalom — nálunk majdnem teljesen ismeretlen — művei állanak Kraus előadása mögött. Lederer Emma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom