Századok – 1931

Történeti irodalom - Kogutowicz Károly: Dunántúl és Kisfalföld írásban és képben. Ism.: Eperjesy Kálmán 299

300 történeti irodalom. 300 szintézisek is, ezek azonban távolról sem nyújtják azt, ami egy vidék megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges. Ezidőszerint csak az „Osztrák-magyar monarchia írásban és képben" az egyetlen olyan munka, amely különböző színvonalon és különböző szerzők tollából, valamelyes tájékoztatót nyújt Magyarország vidékeiről. Az antropogeográfia intenzívebb művelését az újabb időkben kezdték meg fiatalabb geográfusaink. Legtöbbet tett népszerűsítése érdekében a Kogutowicz Károly által szerkesztett „Föld és Ember" című folyóirat, amely kifejezetten magyar földrajzi problémák vizsgálatát tűzve ki feladatul, település-, gazdaság-, történetföldrajzi tanulmányok és földrajzi forráspublikációk közlésével irányt mutatott hazánk geográfiai múltjának és jelenének feldolgozásához. A „Föld és Ember" által teremtett iskola hozzájárult az új magyar földrajzi szintézis előkészítéséhez is, amely most Kogutowicznak „Dunántúl és Kisalföld" című munkájával a megvalósulás stádiumába lépett. Kogutowicz egész Magyarország földrajzának a megírását tervezi, a Dunántúl és Kisalföld első kötetét követni fogják a Nagyalföld, a Felföldek, Erdély, Horvátország és a Tenger mellék kötetei. Földrajzi szemlélete az antropogeográfia úttörőinek alapelvein épül fel, módszere azonban eltér a kialakult sablonoktól. Tájföldrajzot akar adni, ezért a politikai és közigazgatási beosztást tudatosan figyelmen kívül hagyja, hogy a területnek bizonyos összefüggések szerint kisebb egységekre Való bontásával a vidéket annál alaposabb vizsgálat alá vehesse. Feldolgozásában egy saját elgondolású, új emberföldrajzi módszer szerint jár el, amely alkalmasnak bizonyul a kis egységeken keresztül a táj nagv összefüggéseinek megállapítására. A tájat önálló szervezetnek látja, amely különböző korú elemekből van összetéve. „Nemzedék nemzedék után újabb nyomokat hagy rajta, melyek mint egymásra telepedett rétegek borítják a tájat." A tájföldrajznak történelemnek is kell lennie, a mai kultúrtáj a fejlődési mozzanatok ismerete nélkül nem érthető meg. Az őstáj és kultúrtáj tudatos elkülönítésében megfelelő egyensúlyba kerül nála a fizikai földrajz az emberföldrajzzal. A történelmi fejlődésből vezeti le az őstájnak kultúrtájjá való átalakulását, egyaránt felhasználva a történeti és természettudományok megállapításait. Nem kell tehát külön hangsúlyoznunk művének hasznát a modern történetkutatás céljaira. Épp egyik legújabb vezető munkánk, Szekfű Magyar Története emeli ki a magyar föld változásainak hatását a rajta élő nép történetére és erőteljesen ki is aknázza az ily szempontból kínálkozó lehetőségeket. Az általános részben könnyen érthető módon ismertet meg a szerző, a múltba lehetőleg visszanyúlva, a Dunántúl fizikai földrajzi viszonyaival (klima, csapadék, stb.) A tavakról és folyóvizekről valóságos életrajzi adatokat kapunk. A talajviszonyok és a növénytakaró ismertetésénél megtudjuk, hogy a fenyő- és lomboserdők hogyan honosodtak meg az