Századok – 1931

Történeti irodalom - Andrić Nikola: Sveslavenski Zbornik. Ism.: Bajza József 281

285 történeti irodalom. a XVII. századig a szlávok kizárólagos hatása alatt fejlődött. A mohácsi csata szerencsét hozott a magyarokra, mert Erdélyben tudatossá tette a magyar gondolatot stb. Skultéty minden sorából magyargyűlölet árad. Aki a tót és a horvát nemzet mai szörnyű helyzetében a magyarság szidalmazásával vél nemzetének szolgálatot tenni, azzal kár volna vitatkozni. Magyarellenes Prazák Albert pozsonyi cseh egyetemi tanár tanulmánya is (Zrínyi Miklós és a tótok), de tartalmilag értékes. A szigetvári hős alakját a tótok közt a XVIII. században jezsuita iskola-drámák tették népszerűvé. A XIX. század első felében Kollár Zrínyit a szlávság hőseként állítja be. Öt követi Holly Jan is Zrínyi ódájában. Az 1866-i zágrábi Zrínyi-ünnepre a Tót Matica Hurbant és Slotát küldte el és Chrástek szerkesztésében egy emlékkönyvet is adott ki, melyben tót költemények és tanulmányok vannak Zrínyiről. Prazák egy jegyzetben közli Ország Pálnak, a későbbi nagy tót költőnek, 1864-ben gimnazista korában írt Szigetvár című magyar epigrammáját. Szép feladat volna, ha valamelyik tótul tudó magyar irodalomtörténész Prazák tanulmányának felhasználásával tüzetesen foglalkoznék Szigetvár elestének tót feldolgozásaival, megállapítva a tót Zrínyiászok kapcsolatait a magyarokkal. A hatvanas évek világába vezet Nagy Józsefnek, a zágrábi gazdasági és kereskedelmi főiskola tanárának tanulmánya. A történeti jog hatását kutatja ez évek horvát mozgalmaiban. Űgy látja, hogy Palacky történetírói munkássága állott mintaként Kukeljevic előtt, mikor kiadta Jura regni Groatiae című könyvét (1861). Kimutatja, hogy a hatvanas évek horvát politikusai főleg e könyvből, de részben Racki és Kvaternik egy-egy füzetéből is vették történeti és közjogi argumentumaikat. Nagy fejtegetései érdekesek és meggyőzőek. Kár, hogy nem ismeri ez évek magyar közjogi irodalmát. Az meg erős elírás, hogy 1861-ben Deák írt volna az olasz Caninivel emlékiratot a dunai konfederációról. A tanulmány második része a hatvanas évek olasz-horvát vitáját tárgyalja Dalmácia visszacsatolásáról. Idézi a dalmátolasz Tommaseo 1861-ben megjelent Ai Dalmati című füzetéből a következő nyilatkozatot : ,,C'è de' paesi del sito loro, cioè da Dio, destinati a farsi meditori tra popolo e popolo ; e la Dalmazia è di tale !" Csekély nézetünk szerint e tételben kellene a dalmát kérdés megoldását keresni. De erre egyelőre egyik részen sincsen hajlandóság. Lukas Fülöp, a legkiválóbb horvát földrajzíró, földrajzi szempontból veszi vizsgálat alá Dalmácia helyzetét. Dalmácia kétségtelenül része hinterlandjának, de tőle hatalmas hegylánc választja el, úgyhogy a tenger felől könnyebben közelíthető meg, mint a szárazföldről. Ez a földrajzi helyzet hozta magával, hogy a történelem folyamán szinte ritmikusan váltogatta egymást az a törekvés, mely Dalmáciát a hinterlandhoz kívánta fűzni és az a törekvés, mely ettől izolálni akarta. Az illyrek, a rómaiak, a horvát királyság, majd Magyarország és a Monarchia Dalmácia