Századok – 1931

Történeti irodalom - Andrić Nikola: Sveslavenski Zbornik. Ism.: Bajza József 281

284 történeti irodalom. trálja Sufflay fejtegetéseit. A legmeglepőbbek egyike az, mikor elfogadja és újabb adatokkal próbálja megerősíteni Peisker azon tanítását, hogy a horvátok az őshazából már magukkal hozták Zoroaster tanainak elemeit. A bogumilizmus gyors győzelmét Boszniában ez magyarázza meg. Irodalomtörténeti tanulmány Ivsic Istváné a horvát glagolita irodalomról, de történeti érdekkel is bír. Nemcsak azért, mert a zágrábbi professzor a Jagic összefoglalásával lezártnak vélt glagolita-tanulmányokat igen jelentős új eredményekkel gazdagította, hanem főleg azért, mert facsimilében adja Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hősnek, egy 1544 szeptember 23-án Ozaljon kelt glagolita-levelet. A levél latin címzése : „generoso ac magnifico domino Antonio a Turri, domino de Cruce et capitaneo gentium Regni Carniolae, meo domino et amico honorabili." A rövid levél tartalma : köszöni barátja figyelmeztetését, tudja, hogy a törökök jönnek, de nincs kihez fordulnia, senki sem segít rajta. Ivsic megállapítása szerint a levél nem a szigetvári hős kezeírása. A levél a zágrábi Akadémia levéltárában őriztetik. A XVIII. század elejének horvát történelméhez érdekes adalék Lavkov Péter orosz tudós tanulmánya Nagy Péter és a ragúzai költészet kapcsolatáról. Ismeretes, hogy a ragúzai költők Gundulié óta a lengyelektől várták a török ki verését Európából. Sobiesky bécsi diadala után ez az irányzat elérte tetőpontját, de hamarosan meg is szűnt, mert az események rácáfoltak a reményekre. Nagy Péter fellépése új irányt adott a ragúzai költőknek. Lavrov az eddig ismert Nagy Péterhez írt ragúzai költemények számát egy névtelen költőtől származó hosszadalmas vers kiadásával gyarapítja. A szerző nem emlékszik meg arról, hogy a lengyel remények szétfoszlása után a ragúzai költők egy része a Habsburgházba vetette bizalmát, ami megfelelt a gundulici hagyományoknak is. A legterjedelmesebb ilynemű ragúzai költemény, Kanavelió Péter húszezer soros éposza, a magyar történelmen át keresi a kapcsolatot a Habsburgokkal. Francev Vladimir orosz tudós, jelenleg a prágai cseh egyetem tanára, Kollár és három orosz tudós (Bodjanski, Preis, Sreznjevski) 1840-i és 1841-i zágrábi látogatásáról ír. Az „illyrek" nagy örömmel fogadták őket. Sreznjevski és Preis azonban azt a benyomást nyerték, hogy a nagyon hiú Gaj féltékenykedett Kollár ünneplése miatt. Érdekes, hogy a Kollár tiszteletére rendezett banketten a „háromegy királyság municipális jogai" mellett a „magyar alkotmányt" is éltették és a tótokat mint a „magyar korona" alatt élő testvéreket ünnepelték. Aligha talált Kollár nagy örömet e szónoklatokban. A tót-horvát kapcsolatokat még két cikk tárgyalja. Az egyik Skultéty Józsefé, aki hét oldalon átfut e kapcsolatok egész történetén különösen kiemelve Stur pozsonyi előadásait, melyet a horvát ifjúság is látogatott (1844) és a Tót Matica kiküldötteinek szereplését a zágrábi egyetem megnyitásakor (1874). A cikkben sajátságos magyar történeti felfedezések vannak. Magyarország