Századok – 1931

Értekezések - WALDAPFEL ESZTER: Nemesi birtokjogunk kialakulása a középkorban - 259

nemesi bi8tokjodïïnk kialakulása a középkorban. 267 s inkább a szabad foglaló nemesekhez, semmint a XI—XIII. század várjobbágyaihoz állnak közjogilag közelebb. Az úgy Váczy, mint Mályusz által rajzolt conditionális jelleg a többi conditionalis földtől eltérő specifikumot egyáltalán nem mutat, ha mindjárt bizonyos sajátságok a többieknél kevésbbé határozott formában jelennek is meg. A serviens osztály conditionalis jellegét vázoltuk már,1 a föld nagyságához kötött katonáskodásnak a conditio jogi természetéhez semmi köze nincsen. Már Váczy is megállapította, hogy kezdetben a jobbágyfiúknál is „eleinte mindegyikük személyesen száll hadba, majd a család több tagja közül csupán egynek kell milesként a király seregében megjelennie, hogy a XIII. században s tovább az Anjou-korban a birtok mind tisztább érvényesülésével a milesek számát, a servitium mértékét a föld nagysága határozza meg." Amint gyöngül a királynak beleszólási joga az adományok elidegenítésénél, amint a hűbéres elemek, nemesi jogokat vindikálva, mindjobban kivonják magukat a király korlátlan katonai hatalma alól, amint a másodlagos hűbéri réteg kialakulásával, a korábban a király hatalmát gyarapító föld magánhűbéresek kezébe kerül, uralkodóink egy utolsó erőfeszítéssel megpróbálják a servitiumokat a személyről a birtokra áthárítani. Ezzel magyarázható, hogy e nemesi kiváltságokkal egyidőben, a személyes hadkötelezettség helyébe lassan-lassan a birtok nagyságán alapuló hadkötelezettség lép. Ε törekvések nyomait találjuk csaknem valamennyi hospeseknek adott privilégiumban is, kiknek a jobbágyfiúkkal csaknem azonos, csupán a telepedés módjában eltérő, jogviszonyaira és fejlődésmenetére már Mályusz is rámutatott. Ugyanily jogviszonyokat mutat a hazánk belsejében a XI—XIII. század folyamán letelepedett nemzetiségek, a székelyek, bessenyők, jászok, szászok és kunok jogfejlődése is ; a tendencia a foglaló nemesekkel való egyenjogúsításra mindenütt tisztán kimutatható. Az adománybirtokok, valamint a hűbéres adományosok jogainak fentebb vázolt fejlődése alapján, az Arany Bullában nem a serviensek ősi jogainak írásbafoglalását, hanem egy sekundär fejlődési mozzanatot, a korábban magánjogi függésben élő serviensek magán jogilag is szabadokká válásának emlékét kell látnunk. Emellett tanúskodik Kézai is, midőn 1 A Liptói Regestrum egy adata, melynél a cím : „Super terrae conditionali" „servientibus iobbagionibus regalibus pertinentem" földről szól. Tört. Tár 1902. 26. 1.