Századok – 1931

Értekezések - TÖRÖK PÁL: I. Ferenc József - 1

I. FERENC JÓZSEF. 19 kimondhatatlan enthuziazmust idézett elő, annál inkább, mert meglepetés volt. Az emberek ordítoztak és integettek sapkájukkal és kendőikkel." Ezek a körutak, amelyeken a veronai arénától kezdve a felforgató újságokig az egész világtörténelmet elismételhette, vájjon emlékezetébe idézték-e azt a rézmetszetet, amelyet ötéves korában kapott ajándékba, emlékül a jó nagyapára, Ferenc császárra ? Azon a képen Ferenc császár szentek előtt térdepelt, mögötte Szent István, V. Károly és Szent Vencel állottak . . . Három nagymultú birodalom szimbóluma ez a három alak . . . Vagy elnyomták ennek emlékét az egységes hadseregnek egységes birodalomért, egy császárért lelkesülő tisztjeitől nyert benyomások ? íme a következő kérdés : mit fog életcéljául tekinteni mint uralkodó az a főherceg, aki tudott ugyan arról, hogy bizonyos érzékenységeket kímélni kell az alattvalókban, de még Metternichtől is azt hallhatta, hogy ezek sohasem ismerhetik saját érdekeiket sem annyira, mint az őket felülről néző kormány. VI. Ferenc József uralmának céljai. Ha Ferenc József kormányzásának céljait nézzük, uralmát három korszakra oszthatjuk. 1866-ig a császárhoz való hűség, az alattvalók egyenlő jogusága szolgáltatta volna az alapot a főcél, a külső hatalom lehető terjesztésének megvalósítására. 1866-tól az összes népek kiengesztelése, az alkotmányba való bevonása a cél, — 1893-tól, a magyar kiegyezés után legfontosabbiknak, a cseh kiegyezésnek meghiúsulása után a meglévő keretek merev fönntartása mellett a tartalom megváltoztatása a népjogok kiterjesztésével. "Üj bor az ó tömlőbe . . . Ez a három korszak világosan megkülönböztethető a császár legkedvesebbik miniszterelnökének, gyermekkori játszópajtásának, gróf Taaffe Eduárdnak irataiból. 1867 előtti hivatalos megnyilatkozásaiban az egyenlő jogokról beszél Taaffe a császárnak tartozó hűség mellett, 1863-ban közvetlenül a frankfurti fejedelmi gyűlés előtt rendezett salzburgi vasutas kongresszuson a német birodalom minden részéből összejött vasutasoknak mondta el azt, amit császári ura a fejedelmi kongresszus útján kívánt a megvalósuláshoz közelebb vinni : „Nemrég német művészek, zenészek és festők ültek együtt ebben a szép, tiszteletreméltó városban. 2*