Századok – 1931
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: A II. Géza korabeli Névtelen 225
A II. GÉZA KORABELI NÉVTELEN. 227 A Bécsi Képes Krónika 36. fejezetétől 71. fejezetéig terjedő részéből Madzsar tizenegy lapon ötvenhat kifejezésbeli egyezést sorol fel és ezek alapján véli megállapíthatónak, hogy a Szent Istvántól Szent Lászlóig (1091-ig),—vagyis a Képes Krónika 36. fejezetétől a 62. fejezet közepéig, — és a Szent Lászlótól Π. Gézáig (1091—1152), — a Képes Krónika 62. fejezetétől 70. fejezetéig, —terjedő részlet egy író eredeti és egységes fogalmazása. Távoláll tőlem, hogy a stíluskritikai vizsgálatok fontosságát és Madzsar Imrének e téren produkált, különösen Szent István törvényeit és a Kézai-kivonatot illető szép eredményeinek jelentőségét kétségbe vonjam, módszertani szempontból mégis határozottan hibáztatnom kell a forráskritika minden más eszközét mellőző, egyoldalúan stíluskritikai módszerét. A középkori írók képességeit s a középkori történetírás szellemét és technikáját ismerve, megállapíthatjuk, hogy stíluskritikai következtetések csak más természetű forráskritikai bizonyítékok támogatása és ellenőrzése mellett vezethetnek eredményre. A középkori íróknak, különösen egy iskolában, azonos tradíciókban nevelkedett, egy irodalmi körhöz, ugyanahhoz a kolostorhoz, kancelláriához, udvarhoz tartozó, közel egykorú íróknak, — aminők Szent Lászlónak és utódainak udvari historikusai is voltak, — stílusa korántsem oly egyéni, mint a renaissance óta folyton erősbbödő individualizmus korának íróié. Kifejezésmódjuk, kifejezési készségük és stiláris készletük jóformán azonos volt. Emellett köztudomású, hogy a középkori történetírók s különösen az irodalmi formákra is figyelmet fordító históriaírók a száraz tények színezésére a maguk naiv kompilációs módszerével egész mondatokat, hosszú szövegrészeket vesznek át minden kifejezésbeli és stiláris sajátságaikkal együtt nemcsak eseménytörténeti forrásaikból, hanem hasonló eseményeket,, analog tényeket leíró más történeti művekből is. Anonymusy Kézai és a Lengyel-Magyar Krónika írója például, — mint ezt a stilárisan egyező helyek hosszú sorával bizonyítottam1 , —- a honfoglalás, illetőleg a magyarországi hún-korszak eseményeinek leírásában a Gesta XI. századi részének stíluskészletét aknázták ki, amiből persze nem következik, hogy bármelyikük is a Gesta ősforrásának írója volna. Amennyiben valamely középkori mű írójáról tudjuk, hogy a vele azonos vagy rokon kifejezéseket használó másik művet ismerte, vagy annak írójával egy irodalmi körhöz tartozott, 1 id. m. 37—41., 44^—58. 1. 15*
