Századok – 1931
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Hadtörténelmi Közlemények - 204
208 TÖRTÉNETI IRODALOM. ben" ; Suhay Imre : Gottl Jenő és Mojzer László : „Hadseregünk ellátása a világháborúban" (II. kötet) ; Gabányi János : Gerbert Károly : „A kassai VI. hadtest harcai 1914 augusztus 25—30" ; M. Á. : Bokor Ignác : „A trencséni csata" ; —y : Kolosy Lajos : „A nagykunsági brigadéros" ; Sz. : „Ludovikás Levente" (VIII. évfolyam) ; Suhay Imre : Friedrich von Cochenhausen : „Gneisenau" (ismertetések). 1930. évfolyam. I—II. füzet. Fekete Lajos : A hódoltság-kori törökség Magyarországra vonatkozó földrajzi ismeretei. (Első közlemény.) Szerző rámutat arra a jelentőségre, amit a XVI—XVII. századi török földrajzi munkák Magyarországra vonatkozó adatai (általában csekély forrásértékük ellenére is) a hódoltság korának történetére nézve, — elsősorban a megszállott terület közigazgatási beosztása, védelmi berendezkedése és útviszonyai tekintetéből, — jelentenek, majd közelebbről ismerteti azt a három kéziratos művet, melyek a fenti szempontból legnagyobb beccsel bírnak ('Âsîk Mehmed, Behrâm Dimiskî és El-müterdzim földrajzait). A közlemény további részében szerző megkezdi Behrâm Dimiskî Magyarországra vonatkozó fejezetei fordításának közlését. -— Marko Árpád : A romhányi csata. 1710. január 22. Az 1709. esztendő nagyobb hadiesemények nélkül telt el, a császári seregek döntő vállalkozásba nem fogtak. Rákóczi azonban, — minthogy a kuruc mozgalom helyzete már egy körülzárt váréhoz kezdett hasonlítani,— 1709/1710 telén a támadás megkísértésére, a császáriak gyűrűjének áttörésére határozta el magát : 1710 januárjában Eger vidékén összevont csapataival előnyomult nyugat felé. A vonuló sereg élen haladó alakulatai Romhánynál Sickingen altábornagy lovasságába ütköztek. A kifejlődő találkozóharcban a hadiszerencse előbb a magyarok felé hajolt, később α császáriak ellentámadása sikerrel járt. A teljesen el nem dőlt ütközet végeredményében inkább Sickingen győzelmének tekinthető. — Berkó István : Magyar önkéntes csapatok az 1859. évi háborúban. (Első közlemény.) A monarchia hadseregében az általános védkötelezettség meghonosítása előtt fennállott szokáshoz képest, az 1859. évi olaszfrancia háború alkalmából is önkéntes alakulatok szervezését határozta el a hadvezetőség a hadrakelt sereg kiegészítésére. Az előzetesen szükséges intézkedések megtétele s az önkéntes csapatok (gyalog zászlóaljak és huszárosztályok) kereteinek felállítása után május 3-án megkezdődött a toborzás, mely a különböző akadályozó nehézségek ellenére is hamarosan nagy eredményeket ért el. Július közepére nemcsak a tervbe vett létszám telt be, de a felesketett több mint 12.000 önkéntes a csapatok utánpótlását is biztosította. — „Tárca" : Kovács József : Emlékeim a világháborúból. A Cosna-tetőn. Élmények az Erdély délkeleti határán vívott állásharcokból ; az orosz-oláh haderővel 1917. december 5-én megkötött fegyverszünet hatása az arcvonalban. — Jurkovich Emil : Hozzászólás Zechenter Antal származásához. — „Hadtörténelmi Okmánytár" : Janicsek István : Egy arab szemtanú Belgrád megvételéről. (1521.) Egy, a kairói Királyi Könyvtárban található versben írott hosszabb arab szöveg magyar fordítása. A költemény keleties írásmodorban mondja el a vár ostromát, a törökök győzelmét. — „Hadtörténelmi Irodalom" : Marko Árpád : Erdélyi Gyula : „A magyar katona" ; Marko Árpád : Málnási Ödön : „Erdődi gróf Pálffy János nádor" ; —y. : Cs. Sebestyén Károly : „A szegedi vár legrégibb története" ; Kurtz Sándor : „A világháború. 1914—1918." (IV. kötet) ; Sz. : „Budapest volt háziezredének, a cs. és kir. 32. gyalogezrednek története" ; D. J. : Markó Árpád : „Két mozgalmas év a magyar nemestestőrség életéből" ; Suhay Imre :
