Századok – 1931
Értekezések - WALDAPFEL ESZTER: Nemesi birtokjogunk kialakulása a középkorban - 134
152 WAL I) APFEL ESZTER. A legjobban bizonyítja azt, hogy valójában nem korlátlan rendelkezési jogról, hanem a nemzetségek örökösödési jogának az elnyeréséről van szó, az a körülmény, hogy egy teljesen jelentéktelen esettől eltekintve, oly esetekben, midőn a király e szabad rendelkezési jogot biztosítja, az illetők mindig legközelebbi rokonaikra hagyják birtokukat.1 A törekvést a nemzetségi birtok jog elérésére világosan mutatja azon néhány oklevelünk is, melyekben az adomány kifejezetten „non ut donaciones a regia benignitate concessas, sed ut descensum haereditarium" van téve.2 II. András — úgy lehet kényszerűségből — szabad teret enged e fejlődésnek, IV. Béla azonban egy időre megakasztja azt. Uralkodásának a tatárjárást megelőző idejéből, egyetlen esettől eltekintve, melyben kimondja : ,, . . . ut si quis ex ipsis fratrem uterinum habens, sine haerede decesserit, non dicitur sine haerede decessisse, sed fráter eius pro filio",3 — szigorúan ragaszkodik a szűkebb hűbéres örökösödéshez, de még itt is csak a testvér örökösödését s ezzel a tágabb hűbéres örökösödési jogrendet fogadja el. permissione et voluntate eiusdem Belae regis dictamque terram eidem . . . contulisset" 1271. CD. V/l. 135. 1. „. . . sed postmodum idem Teel dictas terras ex nostra permissione seu voluntate reliquit et vendidit eidem Chel comiti cognato suo possidendas pleno iure." Még 1322-ben is Péter mester adománya testvére számára : „ex nostra permissione et consensu ac bona voluntate" történik. CD. VIII/2. 1. 365. 1. 1 1270. CD. V/l. 38. 1. ; 1280. CD. V/3. 26. 1. ; 1295. ÁUO. V. 131. 1. ; 1301. HO. IV. 49. 1. „. . . sed quamdoquidem processu temporum, quislibet ipsorum seu cuiuslibet eorum posteritas haeredum solacio evanescere contingerit pars illius tota et omnis possessio cedet et remanebit parti alteri proprios natos iam tunc habenti, propter fraternitatis unionem per affectum et equam voluntatem ; eoque pro ceteris consanguineis propinquiori linea consanguineitatis". 1305. HO. I. 100. 1. „. . . quod quandam possessionem Meger nuncupatam raciöne proximitatis et proximae consanguineitatis inter terram . . ." 1329. CD. VIII/3. 386. 1. ; 1331. CD. VIII/3. 515. 1. ; 1335. CD. VIII/3. 94. 1. ; 1337. Zalai Oki. I. 325. 1. „. . . iure fraternitatis et propinquiori linea consanguineitatis et generacionis . . . filio . . . fratris dicti Herbordi de iure et legitime pertinerent..." ; CD. IX. 459. 1. ; Zalai Oki. I. 362. 1. „. . . quod essent, fuissent inseparabiles ... in linea fraternitatis per quod possessiones . . . essent suae haereditariae et iure haereditario ad ipsum deberent pertinere." 2 CD. VIII/4. 49.1. CD. IV/1. 15.1. ; 1248. CD. IV/1. 15. 1. ; 1248. AUO. XI. 359.1.; 1270. HO. VIII. 151. 1. ; 1271. AUO. VIII. 336. 1. ; 1326. CD. VIIl/3. 83. 1. „. . . in eodem totum jus domini eiusdem terrae, adeo ac si ipsorum descensualis fuisset ..." (Ezzel szemben áll az okleveleinkben oly gyakran található „a benignitate vagy liberalitate regis" formula.) 3 CD. IV/1. 195. 1.
