Századok – 1931
Tárca - Bánfy F. Ferenc: Egy magyar diplomata sírja Rómában 104
108 TÁRCA. Ez alapon állítható, hogy a magyar humanista házasságra lépett Trapezunti György leányával, figyelmen kívül hagyva azt a lehetőséget, hogy a Rómában élő Jakab, vagy András vette volna el Kosztolányi nővérét. Nagyon valószínű, hogy éppen ez a házasság adta meg az alkalmat Trapezunti Györgynek, hogy Vitéz János váradi püspök támogatását kérje, kinek ,,a reá halmozott jótéteményekért" hálából Szent Basil egyik munkájának latin fordítását ajánlotta.1 Az a körülmény pedig, hogy Kosztolányi síremléke mellett ott van a Trapezuntiaké is, szintén megerősíteni látszik, hogy neje valóban a Trapezunti-leány volt.2 Téved tehát Fraknói, mikor feltételezi Kosztolányiról a kisebb rendek bírását s a nőtlen vagy özvegyi állapotot. Mert házas ember létére is húzatott ő stallum-jövedelmeket, ami az időtt igen gyakori eset volt, s csak a bíbor viseléséhez kívántatott meg legalább a nőtlen állapot. Megjegyzem, hogy Kosztolányi síremlékét én nem láttam, sőt keresését is céltalannak és hiábavalónak tartottam. A Sta Maria sopra Minerva ugyanis a San Pietro után a halottaknak legfényesebb gyülekezete, hol a síremlékek száma, többé-kevésbbé hozzáférhető helyen való elhelyezésben, meghaladja a háromszázat. Azonfelül a templom gótstüű, s már ez a körülmény is lehetetlenné teszi az örökös homály miatt egy-egy egyszerűbb kivitelű síremlék, pláne sírlap felkutatását, ha nem szolgál semmi támpont — mint a jelen esetben is — elhelyezését·, lelőhelyét illetőleg. Maga Forcella is, éppen e körülmények miatt, csak irodalmi források alapján volt képes összeállítani a Sopra Minervában levő feliratokat, melyekre nézve a templom sekrestyéjében őrzött (ma már nyomaveszett), Memorie című, 282 fólió-levélből álló, 1755—60. években összeírt kéziratra hivatkozik. Ε kézirat 167. lapjáról vette a Kosztolányi-síremlék szövegét, mely feljegyzés pontosan megállapíthatólag 1755-ben készült. További nyomozáshoz, sajnos, nem állanak rendelkezésünkre megfelelő segédeszközök. így P. Pio Tommaso Masetti Memorie istoriche della Chiesa, di Sta Maria, sopra Minerva, Roma, 1855. című, igen jeles könyve, mely a síremlékek ismertetésére is kiterjed, az oda temetkezettek közül csak a bíbornokok és püspökök névjegyzékét adja. Hasonlóképen e templomot ismertető, ama francianyelvű kiadvány, a szerző nevének mellőzésével, melyet a sekrestyében árusítanak, bár foglalkozik a síremlékekkel, de oly hiányosan, hogy csak a nagy nevekre és művészi alkotásokra van 1 Fraknói Vilmos, A Hunyadiak és Jagellók kora. (Szilágyi Sándor, A magyar nemzet története, IV. k.) Budapest, 1896. 531. 1. — Hogy Kosztolányi lehetett a közvetítő a görög após és a magyar egyházfejedelem között, kitűnik abból is, hogy Kosztolányi már ferrarai tartózkodása alatt élvezte Vitéz bőkezűségét, sőt ez juttatta Mátyás udvarába is. 2 V. ö. Forcella id. m. I. k. 451. 1. 1747. sz. : „Georgius Trapezuntius Galitiae conjugi, Antonio Hieronimoque nepotibus dulcissimis posterisque suis, vivens fecit."
