Századok – 1931

Történeti irodalom - Tönnies: Troeltsch und die Philosophie der Geschichte. Ism.: Joó Tibor 92

106 TÖRTÉNETI IRODALOM. érintetlenül hagyja ezt a világnézeti apriorit, illetve annak a keretén belől helyeződik el. így jutott a kultúrszintézishez, mely eo ipso konzervatív természetű és bizonyos tekintetben abszolutisztikus, tudniillik egy kultúrkörön, a keresztyén Európán kívül uem megy. És így jutott az érte k re 1 a t i ν i ζ m us h oz is, bár­mily paradoxul hangozzék is. Sőt egyenesen az értékrelativizmust kereste, az kellett neki, azért nem állapodhatott meg Riekert mellett. Nem, mert számára apriori adva volt egy abszolút érték, és pedig nem formális, hanem ontológikus tartalommal ellátva. Ez a hatalom, az istenség, voltaképen nem is normál, hanem közvetlenül aktív a teremtett világban. Ez Troeltsch számára nem probléma. Ezért nem fogadhatja el a transzeenden­tálizmus formális értékfoga Imát. Neki arra már nincs szüksége. Ellenben szüksége van konkrét útmutatásra a hagyomány jövő­beni alakításához. így esik abba a tévedésbe, hogy a norma az objektív szellem, a kultúra, a történet. Annak tulajdonítja a normatív erőt. Mindaddig, míg ezeket a mélyen személyes motívu­mokat teljes súlyukban nem vesszük számija, nem érthetjük meg sem a kanyargó életutat, sem ezzel homlokegyenest ellentétesnek látszó dogmatizmusát, melyek egyikét is, másikát is megálla­píthatónak vélik méltatói. Rintelen bizonytalanságot fog rá világnézeti kérdésekben, s ő is, mint az írók legnagyobb része, I tagadja, hogy rendszere volna. Troeltsch valóban ingadozott gyakran és többször megváltoztatta nézetét élete folyamán bizo­nyos kérdésekben. De világnézete páratlanul szilárd volt. Ám ennek a világnézetnek csak egyik felét tették tudományos ítéletei, a másik fele megingathatatlan vallási meggyőződése volt, mely­hez oly dogmatikusan ragaszkodott, hogy e következetessége miatt a tudományban kellett következetlennek lennie. Kanyargós útjának éppen ez a szilárdság volt az oka. Rendszere dolgában ugyanígy állunk. Rendszerének csak egyik felét tették tudomá­nyos elméletei a vallásfilozófia, etika, történetfilozófia terén. A másik fele adva volt eleve keresztyén vallásos rendszerében. Csak tudományos rendszere valóban nem volt. Csak immanens abszolút értéket valóban nem ismert. Ezekben a „világi" dol­gokban ő csak a kompromisszumot ismerte. Ezek felett áll a transzcendencia, közvetlenül aktív természetben és kultúrá­ban egyaránt. Ennek a dogmatizmusnak és abszolutizmusnak a birtokában volt ő relativista és „bizonytalan világnézeti kér­désekben" és szabta oly szűkre a tudomány elérhető feladatát a „gegenwärtige Kultursynthese"-ben. Világnézetének a jelle­mét igyekezve meghatározni, a dualizmus és heroizmus vonásait kell megállapítanunk. Egyik a másikat támogatja. Az „inner­weltliche Askese" ez, melynek oly szépséges méltatását adja a „Soziallehren der christlichen Kirchen und Gruppen" lapjain. A transzcendencia hite adta az erőt ahhoz a merész utazáshoz, melyet a história és a gondolat útjain végigvándorolt. Személyi­ségének ez a mély meggyőződés a nyitja, ez határozza meg érték­tani álláspontját is. Joó Tibor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom