Századok – 1929-1930
Történeti irodalom - Hóman Bálint–Szekfü Gyula: Magyar történet IV. és V. köt. Ism.: Domanovszky Sándor 881
4 TÖRTÉNETI IRODALOM. 883 „kezdettől fogva szolgája, szervitora volt a Zápolyai-családnak, melynek feje iránt ennélfogva hűséggel, hűbéri érzéssel viseltetett. De még erősebb köteléket jelentett délszláv eredete" (IV., 46. 1.). Ez az utóbbi tényező tette neki erkölcsileg és gyakorlatilag lehetővé a tárgyalást a törökkel (v. ö. IV., 51. 1.). Itt meg kell említenem Szekfűnek két igen szellemes megjegyzését, amelyek, amikor szerencsém volt a kötet elejét még kefelevonatban olvasni, engem is megtévesztettek. Az egyik a Zápolyai-birtok döntő szerepe János király megválasztásában, amelyet a rokonság, a földesúri hatalom, a familiáris szervezet juttatott diadalra (IV., 10—11. 1.). A másik, hogy a törökbarát politika a János körül terpeszkedő délszlávok műve. Ezek Frangepán Ferenc kalocsai érsek, Brodarics püspök, Statileo, Verancsics Antal, Petrovics Péter, a Perusitliok, Jaksicsok stb. (IV., 22—24. 1.). A dolgok mélyére nézve nem olyan meggyőzőek ezek a megállapítások. Elvégre a köznemesség erős szervezete ugyanazzal a politikai orientációval megvolt már a Hunyadiak korában, még a Zápolyaiak nagy hatalmának kifejlődése előtt. Az igazságszolgáltatás és a kancelláriai ügyvitel1 fejlődése világosan elárulják, liogy az oligarchia minden hatalmaskodása ellenére is, a köznemesség törekvései kapcsán, milyen elemi erővel tört előre Mátyás, de még a Jagellók idejében is a békés kormányzatban a bürokratikus irány. Ez a köznemességet és a köznemesi pártot sokkal jelentékenyebb tényezőként mutatja be, semhogy Zápolyai megválasztását pusztán a familiaritásból lehetne magyarázni. Ami a királyválasztást illeti, azt sem tudjuk, milyen megyék .jelentek meg a székesfehérvári országgyűlésen; a Pray-féle névtelenből tudjuk csak, hogy ott voltak a somogyiak, a zalaiak és a vasiak és Karácsonyi János mutatta ki, hogy ott voltak a békésiek is. Szekfű egy térképen összeállította a Zápolyai-birtokokat, kimutatva, hogy az egyes megyékben a portáknak milyen száma függött a Zápolyaiaktól. Ahol birtokaik nem voltak, ott természetesen a nemességgel is gyengébbek voltak kapcsolataik. Már pedig e térkép szerint Somogyban, Zalában, Békésben birtokaik egyáltalán nem voltak, Vasban is alig valami. Ezek a körülmények tehát, amikor csak 11 megye volt képviselve, nem nagyon támasztják alá azt az állítást, hogy a választásban a familiárisi szervezetnek különös szerep jutott volna. Ami pedig a délszlávokat illeti, a kérdés szintén nem olyan egyszerű. Brodarics pl. olasz földön tanult, Verancsicsol is áthatotta az olasz kultúra. Szekfü szerint a délszlávok hozzá voltak szokva ahhoz, hogy a törökkel barátkozzanak, mert a török urak közt sokan voltak renegát honfitársaik (IV., 50. 1.). 1 Ε részben nagyon tanulságosak Szilágyi Loránd megállapításai: A magyar kir. kancellária szerepe az államkormányzatban 1458—1526. Budapest, 1930, 60. 1. 56*
