Századok – 1929-1930

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: A tömösi ütközet 1849 március 21-én 237

248 gyalók ay jenö. meg — élőszóval és nagyon nyomatékosan — akaratát. Erre az őrnagy mégis csak megindult; de ahelyett, hogy a neki megmutatott irányban haladt volna, Isten tudja merre bódorgott s végül is, segédtisztjével együtt, belezuhant egy hóval telt szakadékba. A két tiszt valahogyan csak kimászott belőle, de lovaik bizony ott pusztultak. A vezető nélkül maradt zászlóalj pedig eltévedt, majd el is széledt. Nagyobb része újra összeverődött ugyan Oláhországban, de egy kisebb töredéke Erdélybe szökött vissza. Harcba egyáltalán nem is jutott március 21-én. Ez a csaknem csupa újoncból álló zászlóalj különben is teljesen demoralizált s így megbízhatatlan volt. Nem sok jót lehet a dandár többi gyalogságáról se mondani. Valamennyi zászlóalj állománya erősen megfogyatkozott. A 31. gyalogezred III. zászlóalja csupa újonc; a 41. gyalogezred Landwehr-zászlóaljának altisztjei és tisztjei silányak; valamennyi között a legrosszabb maga a zászlóaljparancsnok, Büchler százados. Még legtöbbet ért ugyanennek az ezrednek Igálffy százados vezette III. zászlóalja. Ideiglenesen a dandárhoz csatlakozott a 2. oláh határőr-gyalogezred két százada is, de szét is szóródott és eltűnt, még mielőtt lövés esett volna. Mikor a magyarok ágyúi megszólaltak, azok a kocsisok, akik még nem hagyták cserben a hágó tövében didergő és remegő menekültek nagy csapatát, most szintén megugrottak, magukkal vivén a lovakat is. Erre a menekülők, mindenüket otthagyva, gyalogszerrel kapaszkodtak az osztrák derékhad nyomán a predeáli hágóra.1 A most kifejlődött harc menete nagyjában ez volt: A magyarok az út mindkét oldalán erős csatárlánccal nyomultak előre. (F.) A sziklák között álló osztrák csapattal csak halogató harcot vívtak; nagyobb részük azonban, az országút keleti oldalán, az erdőbe húzódott s ennek szélén csatárláncot alakított a 41. gyalogezred Landwehr-zászlóalja ellen. (G.) Yan der Nüll, hogy a magyaroknak az osztrák jobb szárny felé való sűrűsödését meggátolja, az országút keleti oldalán állott 2 darab háromfontos ágyút egészen a csatárláncba tolatta, hogy onnan kartácsot lőjenek. Ez 1 Anni 1848 ín Principatele Române: VI. 159. 1.